Khasab, Oman

2017. március 28.

Khasab – Oman

Khasab az ománi Musandam félsziget központi városa közel 20 ezer lakóval. Ez egy modern, oázis jellegű település, a térség kereskedelmi (és ne kerteljünk: csempészeti) központja. Khasab egyik fő nevezetessége egy 15. századi portugál erődítmény a múzeumával. A sarki toronyból szuper a kilátás a tengerre. Amúgy Khasab városban sok érdekességet nem lehet látni. A félszigetre látogató turisták számára azonban az igazi látványosság a norvég fjordokhoz hasonló tengeri öblök, amik mélyen behúzódnak a nyers, zord hegyes környezetbe. Az öblökbe többnyire csak kisebb hajókkal lehet behatolni. A táj izgalmas, lenyűgöző. Mondogatják is a térségről, hogy ez az arab Norvégia”. 

    

Nagy hajóról kis hajóra…

Reggel 8-kor kötöttünk ki Khasab város kikötőjében, és a fenti információk miatt még Debrecenből leszerveztünk egy túrát egy helyi utazási irodával, akikkel 9-kor volt találkánk a kikötő bejáratánál. Hamar megreggeliztünk, én alig valamit, hiszen eléggé tengeribeteg vagyok, ezért csak nagyon módjával ettem pár falatot. Viszont felszerelkeztem fül mögé ragasztható tapasszal és csuklóra húzható, akupresszúrás karkötővel – a tengeribetegség ellen…

A program szerint, 50 USD dollárért kivisznek bennünket egy 4 órás programra egy régi, keleti stílusban „berendezett” fa hajóval. Mi egy kicsit hamarabb mentünk ki a megbeszélt helyre és sokáig csak mi voltunk, meg a szervező, ezért ismét készült néhány fotó…

 

Poénkodtunk is, hogy lehet, hogy privát túrát kapunk – de nem, hamarosan egyre többen lettünk. Egy jobb időket is megért iskolabusszal vittek ki bennünket egy másik kikötőhöz. Indulás előtt szólt, illetve mutogatott az arabul beszélő sofőr, hogy csukjuk be az „automata” ajtót.

 

Igaz, aztán felfedeztük, hogy van automata és kézi állása is – na, most a kézi működött. 🙂 🙂 🙂 Pár perc alatt átértünk egy másik kikötőbe, ahol kiderült végre, hogy milyen is az a hajó…

   

Szuper helyet foglaltunk és izgalommal vártuk az indulást.

A hányinger elleni ketyeréim egyelőre, szuperül vizsgáztak, hiszen az egyik, amit nem bírok, a kikötőben éppen csak himbálódzó hajón lenni… De, egyelőre nem volt semmi baj!

Jó sok fotót készítettünk, először ezekről a hajókról, hiszen nem csak a mienk volt az egyetlen…

    

Végre elindultunk

Aztán, ahogy elindultunk a kikötőből, elmentünk a hajónk mellett és egyre messzebb hagytuk magunk mögött a Vision of the Seas-t. (Kattints a képre!)

Aztán bementünk a hegyek közzé, igaz, amihez hasonlították, a norvég Fjordokat még nem láttam, de New Zealandon már voltunk a fjordok között, az is fantasztikus élmény volt. Itt is egyre beljebb mentünk, közben hajók jöttek mentek… Igazi „relax” érzés!

 

Aztán egy öbölben gyanúsan sok hajó „ácsorgott”, persze kiderült, hogy ott éppen delfinek úszkálnak, ezért mi is arra vettük az irányt.

Nekünk is sikerült jó néhányat látni és megörökíteni. A párom az új ketyeréjével szuper videókat csinált volna róluk, csak volt egy kis bibi: Amikor ki akarta kapcsolni, akkor kapcsolta be a felvételt, bekapcsolás helyett pedig kikapcsolta… így csak a sima tengert láttuk a felvételen, amikor meg akartuk újra nézni… De, aztán egyetlen esetben, sikerült jó ütembe kapcsolnia, és végül is sikerült megörökíteni a delfineket a következő videón.

Közben a személyzet tagjai folyamatosan odafigyeltek ránk, előbb hűtött vizet kaptunk, majd gyümölcsöket hoztak.

Következő állomásunk felé tartva, előbb egy pici halászfalu mellett haladtunk el. Azt mondták, hogy oda nem vezet szárazföldi út, csak a tengeren lehet megközelíteni.

Aztán, egy kis halfeldolgozó öböl, ahol kecskék szaladgáltak a hegyoldalon. Elképesztő, milyen biztonsággal közlekednek a meredek hegyeken is…

A Telegraph sziget

Következő állomásunk a Telegraph (Távíró) sziget volt, ahol horgonyt vetett a hajó. Itt ki lehetett úszni a szigetig, amely majd’ 150 éve a Bahreintől Bombayig, itt a Perzsa-öböl alatt húzódó távíróvezeték egyik fontos kezelőállomása volt. A sziget körüli korallok sok halfajta lakóhelye, így nagyszerű lehetőség a felszíni búvárkodásra is. Újra használhattuk, az Egyiptomban már jól bevált, búvár arcmaszkot. Horgonyozáshoz és búvárkodáshoz készülve…  

Bár októberben, Egyiptomban is sokat búvárkodtunk, itt láttunk olyan halakat is, amelyeket ott nem, ráadásul hatalmas példányokat. Így aztán nagyon hamar eltelt az a kb. félóra, amit itt töltöttünk. Ahogy felkapaszkodtunk ismét a hajóra, édesvízi zuhannyal és nagy törölközővel várt bennünket a személyzet.

A visszaúton már gyorsan, célirányosan mentünk „haza”, vissza a kikötőbe. Ekkor először üditővel, majd később teával/kávéval kínáltak bennünket. Aztán mindenki elnyúlt, még egy kicsit el is szundítottam, így még rövidebbnek tűnt a visszaút… Most egyből a nagy hajónk mellett kötöttünk ki, bár a kiszállás megint egy másik hajón keresztül történt – ami itt teljesen megszokott..

Összességében egy nagyon jó program volt, tökéletes választás!

Újra “otthon” a fedélzeten

Itthon, a hajón ebéd után kifeküdtünk napozni, és közben a fedélzeti hatalmas kivetítőn néztük az aktuális zenei vagy szórakoztató filmeket. Aztán vacsora után, Rich szintén a nagy kivetítőn filmet nézett én meg próbáltam papírra, akarom mondani, számítógépre vetni az útiélményeinket.

Aztán 9:00 órától ismét színházba mentünk, először egy hangulatfelelős, tapsjátékot vezényelt. Persze mindig volt valaki, aki akkor tapsolt, amikor nem kellett volna – és persze ez mindig nagy derültséget váltott ki. Aztán egy nagyon jó együttes a 60-as, 70-es évek zenéjéből állított össze műsort, aminek hatalmas sikere volt!

   

A  kabinban egy kellemes meglepetés várt bennünket, egy törölközőből hajtogatott, felálló ormányú – ami köztudottan szerencsét hoz – elefánt.

Egyelőre minden nagyon szép és kellemes!

Holnap szintén Omanban kötünk ki, mégpedig a fővárosban Muscat-ban, ahol 2 teljes napot tölthetünk…