Muscat - Oman fővárosa ⋆ Nagy KatiMuscat, Oman

2017. március 29.

Amit tudni érdemes…

Maszkat (angolos írásmóddal: Muscat) Omán fővárosa, egyben gazdasági, adminisztrációs és kereskedelmi központja. Az Ománi-öböl partján fekszik, Maszkat kormányzóságban.

Maszkat az egyik legidősebb település a Közel-Keleten. . Az első európai Maszkatban, Vasco da Gama volt, aki Indiába tartó útja során kötött ki a városban. A portugálok 1507-ben foglalták el a várost. A hódítókat 1649-ben Sultan bin Saif imám győzte le. Ezután rabszolgákat hurcoltak be Zanzibárból és más helyekről, és a rabszolga-kereskedelem egy ideig virágzást hozott a városnak. 1737-ben a perzsák rövid időre elfoglalták Maszkatot, majd őket Ahmad bin Said üldözte el. 1803-ban Szaúd-Arábia felől támadás érte az országot, melyet a szultán erői visszavertek. A városban jelentős a kereskedelem. A hagyományos exportcikkek közé tartozik a tömjén, a gyöngy és a hal. A Petroleum Development Oman olajipari vállalat 1962 óta játszik jelentős szerepet a város gazdaságában, s a kormány után a város legnagyobb munkaadója. A városból naponta 720 000 hordónyi kőolajat exportálnak.

A tengerről közelítve messziről látszanak azok az erődítmények, melyek nagy részét a portugálok építettek még a XVI. században.

Oman fizető eszköze az Omani Rial (OMR), ami több mint 700.- Ft! Megmondom őszintén, nem tudtam, hogy ilyen „erős” a pénzük. Az USA dollárt is elfogadják sok helyen, van ahol az eurót is, bár néhány helyen azt a dollárral egyenlő értékben számolják .

Omán zászlója, színei, mint a magyar zászlóé…

Megérkeztünk Muscat-ba

Reggel, verőfényesen sütött a nap, már az étteremből is gyönyörködhettünk a környező kopár, mégis szépséges, a partot körben övező hegyekben.

Rendben, időben kikötöttünk, mellettünk egy hatalmas TUI hajó állt, szintén több ezer utassal. A kikötő területén nem lehet sétálni, így a hajótól egy folyamatosan ingázó shuttle busz vitt ki bennünket a kikötő kapujáig. Előbb a hajótól kb. 200 méterre lévő épületig – azt hittük, hogy ennyi volt az utazás, de aztán kiderült, hogy itt csak biztonsági átvilágítás volt, újra beszállva a kisbuszba, a következő állomás volt a kikötő bejárata.

Még a hajón kaptunk egy kártyát, amely bírtokában „beléphettünk” Omanba és természetesen vissza a hajóra…

Az első nap azt terveztük, hogy a gyalog bejárható nevezetességeket nézzük meg, ehhez pedig nem kellett mást tenni, mint elindulni az öböl partján.

Az első, ami feltűnt – annál is inkább, mert majdnem eséssel kezdtem a napot -, a márvány járda, ráadásul faragott, ami csillog-villog a napfényben, (az én cipőm nagyon csúszott rajta), ez vezet körbe a kikötő körül.

Séta az öböl partján

Nagyon kellemes séta volt körben, nagyon szép tiszta, a sétányon szobrok és árnyékot adó pihenők, a másik oldalban pedig az épületek, köztük mecsetek, üzletek, kávézók, vár és ide a partra nyílik a régi negyed híres piaca a Souk, amit visszafelé természetesen mi is meglátogattunk.

Kb. egy 2 km-es séta után elértük azt a – már a hajóról is feltűnő, zöldellő parkot, melyben szökőkút is működött. Azért ez itt nagyon különleges, hiszen a sivatagra épülő országokban a víz nagyon nagy kincs, nem kevésbe kerül egy ilyen park folyamatos öntözése.

Aztán innen egy újabb öböl tárult a szemünk elé, melynek a végén egy kiugró sziklán egy kis erődítmény, amikből van itt bőven – kis túlzással minden hegytetején van egy kis erődítmény. Kis tanakodás, vacilálás után, csak sikerült meggyőzni a páromat, hogy nekem oda fel kell másznom.. 🙂 Ezért elindultunk, tovább az öböl partján.

Mint később megtudtuk, az a fehér valami az első kiemelkedő sziklán, egy párologtatót ábrázoló szobor, az un. Riyam szobor. A távolban, bal oldalon a sziklán emelkedő épület pedig egy régi őrtorony (Old Watch Tower), na oda akartam felmenni.

Old Watch Tower

Rich, azzal az ürüggyel, hogy engem majd fotóz, „feláldozta” magát, nem lépcsőzött fel velem.

Fentről tényleg gyönyörű volt a kilátás – ami felől nekem nem is volt kétségem…

Az első fotón, ott lent a párom látszik…

Miután lementem, tettünk egy sétát a parkban.

És egy kis segítség, ha arab országban jártok, és nincs kiírva angolul a mellékhelyiség, már csak meg kell jegyezni, hogyan is írják arabul:

Aztán már nagyon szomjasak voltunk, de szerencsére találtunk egy kávézót, ahol másfél literes, hűtött vizet lehetett venni. Mindez 1 USD volt, sőt még kaptunk is vissza 100 helyi putyinkát (ez nem a hivatalos neve :-), mi nevezünk minden általunk nem ismert váltópénzt ennek).

A másik oldalban indultunk vissza. Mondanom sem kell, sok helyivel nem találkoztunk az úton, csak turistákkal – a “normális” helyiek ilyenkor már behúzódnak a hűvösbe, árnyékba. Szerencsére nekünk is jutott néhány pálmafa.

Kb. félúton visszafelé, van egy nagyobb vár a hegy tetején, a Mutrah Fort, azt akartuk közelebbről megnézni, de sajnos éppen felújítás alatt áll, így oda nem tudtam felmenni.

Mutrah Soaq

Sétálva, nézelődve mentünk vissza a híres Mutrah Soaq-ig, ami az araboknál megszokott labirintus szerű, sok-sok kis üzletből áll.

Elsősorban kasmír sálakat, kézműves tárgyakat, füstölőket és illatosítókat árulnak. De nekem úgy tűnt, hogy nem annyira rámenősek az árusok, mint pl. Egyiptomban vagy Törökországban tapasztaltam.