Dublin – 2. nap

2017. 07. 04.

Reggel nem kellett sietni, a délelőttöt – kihasználva, hogy volt stabil netünk – arra használtuk, hogy elintézzük a legfontosabb dolgainkat, beszéljünk a családdal, megcsináljam a linket a webinárhoz, stb.

Így aztán közel dél volt, mire elindultunk a hajóról lefelé. Nagyon nagy szerencsénk volt, mert alig szálltunk fel a shuttle buszra,  mintha csak ránk várt volna – már indult is.

Elég nagy volt a forgalom, így közel fél óráig tartott, hogy elérjük a központot, ahol letett bennünket. Erre a napra tulajdonképpen egyetlen programot terveztünk, ez pedig egy családi whiskey gyár megtekintése volt.

Csináltam néhány fotót, ahogy elhaladt a buszunk a Liffey folyó mellett, ahol nagyon sok folyamatban lévő építkezést láttunk.

Aztán, mikor leszálltunk, a sétáló utca felé vettük az irányt. (Úgy közlekedtünk már Dublinban, mintha itt laknánk). Volt még időnk a gyárlátogatásig, ahova interneten vettük meg a 20 fontos jegyet és az 15 órára szólt. Elvegyültünk a forgatagban, bekukkantottunk ide-oda.

Az egyik mellékutcába bepillantva, ismét egy templomot találtunk. Nosza, nézzünk be ide is.

A meglepetés, akkor ért, amikor elsétálva mellette, előlről is elénk tárult a “kis templom”

Az első fotón a mellékutcában megpillantott, a másodikon a másik oldalról látható…

Még volt 20 percig az indulásig a whisky gyárba, illetve lepárlóba, amikor egy hatalmas bevásárló központhoz értünk. Ez a pár perc csak arra volt elég, hogy gyorsan benézzünk és csináljunk néhány fotót.

  

Ez a St. Stephens’s Green bevásárlóközpont, mely nagyon népszerű, és nevét a mellette lévő parkról kapta. Több mint 100 üzlet, a legnevesebb márkákkal itt megtalálható.

Innen irány az eredeti célunk a Tilling Whiskey Destillary, az egyetlen működő whisky készítő üzem Dublinban, ahol bemutatják, hogyan készül a whiskey illetve a történetéről is hallhatunk.

Mivel volt még egy kis időnk és reggel ettünk utoljára, gondoltuk eszünk pár falatot, annál is inkább, mert whisky kóstolás is lesz a végén…

Ezért a büfé felé vettük az utunkat. Már úgyis meg akartuk kóstolni az írek egyik gyorsételét, ami leveles tésztába csomagolt hurka-kolbász szerű húsféle – sausage roll. Ahogy ott tanakodtunk a pultnál, egyszer csak az eladó megszólalt: – Ha úgy jobb, magyarul is kérhetik…

Mint kiderült, egy magyar fiatal lány, aki 3 éve dolgozik Írországban…

Aztán indult a program:

Megtudtuk, hogy a Teeling család régi whisky főző dinasztia, sok megpróbáltatás, piaci nehézség után, 2 éve, visszaköltöztek az eredeti székhelyükre, itt építették fel újra a most látható üzemet. Nagyon válogatott, jó alapanyagokból, kíváló minőségű whiskey-t gyártanak. A többszörös desztillálás is nagyon fontos, illetve a tárolás, hiszen a whiskey érési ideje minimum 3 év!

Aztán jött a gyakorlat, mert hogy a puding próbája az evés, a whiskey próbája az ivás…

Háromféle whiskey kóstolhattunk meg és hasonlíthattunk össze. Tényleg érdekes élmény volt – és így  már egy kicsit sör és whiskey szakértők lettünk. De, hangsúlyozom “kicsit”, hiszen rávilágítottak, mennyi mindentől függ a jó minőség.

Hősiesen teljesítettük a feladatot, mindent végigkóstoltunk.

Utána már csak az emlékfalon hagytunk névjegyet és nemsokára indultunk vissza a buszunkhoz.

Mit mondjak, azért jól esett a friss levegő a “nehéz” feladat teljesítése után. Hamar visszaértünk a St. Stephen parkhoz, amin keresztülmentünk, még egy kicsit élveztük szépségét és természetesen itt sem maradhattunk fotó nélkül…

Az impozáns épületekkel övezett park mai formájában 1877 és 1880 között készült el. Nagy zöldterület, kellemes díszterek, kacsaúsztató, zenepavilon és játszótér várja a látogatókat. A parkban található Wolfe Tone emlékműve, a Three Fates az ír könyörületesség emlékműve. Láthatjuk James Joyce mellszobrát is. Ha körbejárjuk a parkot, áthaladunk a Fusilier’s Arch, A muskétás kapuja alatt.

Azt hiszem szebben nem is zárhatjuk dublini kirándulásunkat, tényleg nagyon tartalmas 2 napot töltöttünk el a városban.

Következő uticélunk: Belfast