Dublin - Írország fővárosa 1. nap ⋆ Nagy Kati

2017. 07. 03. Dublin 1 nap

Dublin Írország legnagyobb városa és egyben fővárosa is. Európa 3. leglátogatottabb városa (Párizs és London után) évi négy millió látogatójával. A várost szintén a kora középkor idején alapították és neve Baile Átha Cliath lett. Ennek jelentése „Település a rőzsefonattal megerősített gázlónál”, ugyanis a Liffrey-folyó torkolatánál alapították. Később a vikingek Dubh Linn-nek nevezték, ami annyit tesz, hogy “fekete tó”. Innen ered a város mai neve is. A vikingek ezt a helyet tették meg a térség központjának, így ezt a várost erősítették meg a legjobban (palánkkerítés, csapóhidak). Végül a Norvég Királyság királyi szintű városává emelkedett. Emiatt a híres ír nagykirály (Brian Boru) többször is megpróbálta megtörni a vikingek uralmát a város felett. 1014 tavaszán végül egy véres csatában (amiben maga is elesett) sikerült legyőzni az ellenséget, és bár ekkor még a várost nem sikerült elfoglalni, de a kapuk megnyiltak az írek előtt. XII. században a normannok ezt a várost is elfoglalták és II. Henrik angol király Írország fővárosának nevezte ki Dublint és a városnak adott kiváltságlevél alapján Dublin jogilag is Angliához tartozott (1922-ig). Az angol ellenes írek többször is megtámadták a várost, de az kiállt az angolok mellett végig. A zűrös XVI-XVII. század megakasztotta a fejlődést mivel több nagyobb sereg (I. Erzsébet, Cronwell, Orániai Vilmos) itt szállásolt. A gregoriánus időszakban a Brit Birodalom második legfontosabb városává nőtte ki magát szellemi mozgalmak és építkezéseknek köszönhetően. Ennek köszönhetően a dublini polgároknak megnőtt az öntudata, így nem csak a többi ír várossal, hanem az angolokkal szemben is felsőbbrendűnek érezték magukat. Így a függetlenségi gondolatok innen terjedtek szét az Ír-szigeten. Az angolok gyors és kemény megtorlással válaszoltak, aminek következtében Dublin nagyban visszafejlődött (pl. nagy éhínség). A XVIII.-XIX. századra a szép angol Alkirályi Székhely elresedett és az írek kultúrális központja lett. A lakónegyedek lelakottá váltak és a külvárosok kezdtek benépesedni. Ezt a folyamatot a húsvéti-felkelés (1916) megakasztotta, az utána jövő függetlenségi háborúval, majd a polgárháborúval nem tudott a város mit kezdeni, hatalmas károk keletkeztek. A városban egészen az 1990-es évek közepéig “díszelegtek” romos épületek. Az ezredfordulókor megváltozott a helyzet és Európa egyik legkedveltebb kirándulóvárosa lett.

Dublin 1652 óta Írország fővárosa és 1919-ben itt kiáltották ki az ír függetlenséget.

Dublin kikötője egy, a szárazföldbe mélyen benyúló öbölben van, így nagyon védett. Innen az angoloknál megszokott „double decker”, emeletes, ingyenes busszal szállítottak bennünket a belvárosba. Ezek a buszok folyamatosan jártak a kikötő és a belváros között. Egyre kellett figyelnünk, hogy az utolsó járatot le ne késsük… De most még ez sem lett volna probléma, mert itt éjszakázunk a hajóval csak következő nap este indulunk tovább.Ahogy leszálltunk a buszról, GPS segítségével indultunk első célpontunk felé, hogy megnézzük a híres Trinity College épületét. Útközben – ez Dublinban nem túl nehéz -, bele is botlottunk az első kocsmába, s bár nagyon hangulatos volt, így korán reggel csak nem kocsmázással akartuk kezdeni a napot, így maradt a fotózás… Ahogy utánanéztem 1850 óta működik és nagy előnye a fekvése, hiszen nagyon közel van az egyetemhez, és a fiatalok körében nagyon népszerű, így állandó, nagy számú törzsközönsége is van.

Trinity college

Írország legrégebbi egyeteme a Trinity College. A volt Parlament épülettel átellenben található. Az egyetem egy korábbi kolostor épületében kezdte meg munkáját 1592-ben, Erzsébet királynő parancsára. Megnyitásának célja a katolikus tanakkal szembeszálló jól képzett írországi protestáns értelmiség kinevelése volt. 1793-ig az egyetem épületébe nem léphettek be katolikusok.

Ezután az intézmény törvényei ezt megengedték, de a Katolikus Egyház saját híveinek 1970-ig nem engedélyezte az egyetem látogatását.

Nők csak 1903-ban nyerhettek felvételt, korábbanm mint sok más angliai felsőfokú iskolában. Az egyetem leghíresebb hallgatói közé tartozott: Jonathan Swift, Theobald Wolfe Tone, Oscar Wilde, John Millington Synge, Samuel Beckett, Mary Robinson és Mary MacAleese, Írország egykori köztársasági elnökasszonyai.

A főbejárat előtt az egyetem másik két híres hallgatójának Oliver Goldsmith drámaírónak és Edmund Burknek a szobra áll.

Keresztülmentünk a főépületen és egy zsúfolt, a nagyvárosokra jellemző belvárosi, szűk utcán találtuk magunkat. Tovább sétálva, pub-ok, üzletek, sétáló utcák…

Aztán egy szélesebb kapubejárón elértük a Dublini várat, ami a következő úti célunk volt.

Dublini várat (Dublin Castle) a XIII. században építették Földnélküli János parancsára, ám abból a korból csak egy torony maradt meg. A mai formája nagyrészt a XVIII. századi képét mutatja.
7 évszázadon keresztül 1922-ig ez a vár volt az írországi brit katonai és közigazgatási hatalom központja. A kastély protokolláris célokat szolgál a mai napig Pazarul berendezett termeiben napjainkban konferenciák, Eu-s rendezvények, elnöki avatások, fontosabb állami fogadások, külpolitikai események zajlanak. Tróntermében utolsó királyként V. György ült 1911-ben.
Bejárat melletti alagsorában régészeti kiállítás mutatja be a vár történetét a kezdetektől napjainkig. A Chester Beatty Libraryt (Chester Beatty Könyvtárat) nemrég helyezték el a vár egyik tornyában,melynek alapját egy ír származású New York-i milliomos adományozott ír államnak. (régi könyvek, ikonok, papirusz tekercsek, régi Bibliák, a Korán több mint ötszáz különböző példánya, értékes kéziratok tartalmazzák az adományt).A vár után a híres St. Patrick katedrálist vettük célba, már messziről láttunk is egy tornyot, de közelebb érve kiderült, hogy bár ez is egy hatalmas építmény, ez még nem az.

A Christ Church Cathedral alapjait 1172-ben Strongbow, Pembroke grófja rakta le. Miután 1558-ban VIII. Henrik szakított a katolikus egyházzal, a templom az anglikán egyház fennhatósága alatt működött tovább.

A katedrális 1871-1888-ig tartó rekonstrukciója alatt az eredeti belső díszítések nagy részét lebontották, de azért sok értékes részlet ma is figyelemre méltó. Ilyen pl. a kődíszítések sora, a magasba szökő boltozat, vagy a XIX. században készült égetett agyag padlóburkolat, melyet XIII. századi mintákkal díszítettek.

A katedrálisban van Strongbow síremléke. A Peace-kápolnában St. Lawrence O’Toole XII. századi dublini érsek szívét őrzik.
A hatalmas középkori altemplom Dublin legrégebbi építménye. Nagy részét a Treasures of Christ Church kiállítás foglalja el, amely a katedrális kincseit mutatja be. Számos ősi dokumentum mellett itt található II. Jakab tabernákuluma és egy 1666-ból származó imádságos könyv. Belépőjegy 6 font.

Természetesen nem hagyhattuk ki az utunkba eső köztéri szobrokkal való fotózást sem J

Aztán, már tényleg elértük a St Patrick katedrálist.

A St. Patrick’s katedrális méretei lenyűgözőek. A 90 méter hosszú épület Írország leghosszabb temploma. 45 méter magas tornya pedig az ország legtöbb harangból álló együttesét rejti.

A katedrális eredeti, 1191-ből származó konstrukciójából sajnos nem sok maradt meg, egy XIV. századi tűzvészben csaknem teljesen elpusztult. A XIX. században készült padlózat ugyanolyan kerámia, mint a Christ Church-katedrálisé.
A katedrális történelme: 1320-tól itt működött Írország első egyeteme, később Cromwell katonái az oldalhajót istállónak rendezték be.
A katedrálisban nyugszik Jonathan Swift, aki harminc éven keresztül volt a székesegyház főesperese.

Lassan dél körül járt az idő, így úgy döntöttünk, hogy meglátogatunk egy igazi dublini kocsmát, így sétáltunk el a Brazen Head nevű kocsmába, ami több kis hangulatosan berendezett teremből, kis kerthelyiségből állt. Direkt különböző söröket rendeltünk, hogy meg tudjunk kóstolni több fajtát.

És ha már így „bemelegítettünk”, jöhet a nagy attrakció, a Guinnes sörgyár meglátogatása. Azt mondják, hogy ha valaki Dublinban jár, ez kihagyhatatlan! 15- 20 perces sétával értük el a gyártelepet, de jó előre már táblák jelezték, hogy merre kell menni – nehogy ne találjunk oda.

Aztán rövid sorban állás után bejutottunk, s mint látható nem voltunk egyedül. Nagyon népszerű ez a turisztikai látványosság, 20 font fejében bárki részt vehet ezen a programon.

Tényleg egy nagyon érdekes, interaktív „kiállításon” vezetnek végig, ahol bemutatják a sörgyártás folyamatát. Ezt foglalja össze a következő ábra:

A következő montázson egy kis ízelítő a sokszínű, látványos kiállításról:

Az itt járt hírességeknek is van egy külön fala, íme egy kis részlete – mi még nem kerültünk fel 🙂

A fotózkodáshoz is rengeteg „kelléket” tettek ki, természetesen az elmaradhatatlan Guinnes sör reklámmal – a legjobb és leghatásosabb népszersítése a sörnek – ráadásul ingyenes! Nagyon jó marketing!

Aztán, még tanulhattunk is, hogy hogyan kell helyesen csapolni a sört, aztán mindenki megihatta a saját maga által csapolt sört, s erről a tudásunkról elismerő oklevelet is kaptunk.

Végül a Gravity bárban fejeztük be a túránkat, ami az ötödik emeleten lévő, csupa üvegablakú körpanorámás bár. Innen nagyszerű kilátás nyílik az egész gyártelepre.

Innen kb. 35-40 perces gyaloglással értünk vissza a megállóba, ahonnan busszal „hazatérhettünk” a hajóra. Egész nap kb. 15 km-t gyalogoltunk, így gyanítom ismét nem kell ringatni bennünket, hogy elaludjunk.

Összességében megint egy nagyszerű napot zártunk. Holnap pedig folytatjuk Dublin felfedezését.