Belfast – Giants causeway, Óriások útja

2017. 07. 05.

Következő megállónk Belfast, Észak-Írország.

Belfast az Ír-sziget 2. legnagyobb városa, Észak-Írország fővárosa. Története “csak” 1177-ig nyúlik vissza, ekkor alapították a várost. A XIV. század során a skótok ír hadjáratakor a várost feldúlták és elpusztították, amit az angolok csupán a XVII. században építettek újjá. A város gyors felvirágzását a halászat, kereskedelem és a franciák által behozott lenipar adta. A fejlődést jelzi, hogy itt nyitották meg Írország első nyomdáját, és itt adták ki az első ír újságot. A XIX. század során elszegényedett ír katolikusok települtek a városban és ők adták később a munkásréteget. A katolikusok egyenjogúsítása és a ír függetlenségi törekvések fellángolásakor e betelepült katolikus ír munkásréteg, és az uralkodó protestáns angolok egymás ellen fordultak. A feszültségeket az első világháborúra való hadi készülődés elhomályosította és gazdagságot hozott a helyi üzemeknek. Nemcsak hadihajók épültek itt, hanem luxushajók, mint például a Titanic (1912). A háború után Írország függetlenedett, de a belső polgárháborúnak köszönhetően létrejött az északír állam, ami a protestánsok és katolikusok között végleges szakadáshoz vezetett. Mindennapossá váltak a tüntetések, amit az állam sorra levert, ezért az 1970-es években a szélsőséges republikánusok gerillaharcba kezdtek (IRA). A város azon részén, ahol potestáns és katolikus negyed találkozott állandósultak az utcai összecsapások és merényletek, a negyedek határain hatalmas sorompók és drótkerítés, szögesdrót húzódott. Folyamatos volt a katonai helikopterrel való járőrőzés és az őrszolgálat. Az indulatok, az 1990-es évek békefolyamataiban csillapodni kezdtek és 2008-ra Belfast egész békés város lett.

A kikötőtől ismét shuttle buszok (természetesen emeletesek) vittek bennünket a belvárosba, a Visitor Center elé. Nagyon szép, modern, turista központ, interaktív képernyőkkel felszerelve, minden infót megad, amire alátogatóknak szüksége lehet.

 

Sok időnk itt nem volt, mert úgy döntöttünk, hogy ebből a kikötőből egy olyan túrát választunk, ami elvisz bennünket az Óriások útjának (Giants causeway) nevezett tengerpartra, amely a világörökség része.

Így kb. 1 óránk volt itt Belfastban, hogy körbemenjünk kicsit a belvárosban. De így is meg tudtunk nézni néhány nevezetességet. Az egyik a Crown Liquor Salon,  amely talán a leghíresebb pub egész Észak-Írországban, és ez az egyike azon kevés kocsmáknak, melyek a National Trust birtokában áll (ez a szervezet felel minden fontosabb helyszínért az országban). A pub története 1849-ig nyúlik vissza, és úgy tartják, hogy ez volt a kor leggyönyörűbb gin palotája. A National Trust 1978-ban vásárolta meg, és a rengeteg befektetett pénznek és felújításnak hála még ma is tükrözi a Viktoriánus kor szépségét.

A Crown Liquor Saloon-ba belépve a vendégek először egy mozaikképet láthatnak Crown-ról a padlón. A pubban tíz elkülönített boksz van, így a fontos vendégek félrevonulhatnak a tömeg elől. A pubban természetesen lehet csak inni, de még jobb, ha a finom csapolt sört összeköti egy finom ebéddel vagy egy kellemes vacsorával.

Átellenben a másik oldalon pedig az Operaház épületét pillantottuk meg.

A Frank Matcham, a híres színházépítő tervei szerint épült késő viktoriánus operaház, a Grand Opera House 1894-ben nyitotta meg kapuit. Egykor lebombázták, elhanyagolták, de mára gyönyörűen felújították, aranyozott gipsz- és famunkával díszítették.

Elegáns, aranytól, vörös plüsstől és finom gipszmintáktól díszes belső teret 1980-ban állították vissza teljes pompájában. Mennyezetén aranyozott majmok tekeregnek, páholyait nagy ormányú, aranyozott elefántok tartják.

Ezután visszafelé a központban körbejártuk a város másik nevezetes épületét a Városháza épületét. 4 oldalról utcák határolják, minden oldalán díszítéssel, szobrokkal.

A Belfasti Városháza a belfasti képviselőtestület otthona. A területet korábban a „The White Linen Hall” épülete foglalta el. A 19. század végén bekövetkezett változások után épült jelenlegi helyére a Városháza. Ez volt a jelképe annak, hogy Belfast városi státuszt kapott Viktória királynőtől 1888-ban. Az építkezések 1898-ban kezdődtek és 1906-ig tartottak.

Turisták számára a Városháza kapui hétfőtől szombatig vannak nyitva. Időhiány miatt nem tudtuk belülről is körbejárni, de azért készítettünk pár fotót a gyönyörű, márvány borítású falakról.

Innen már siettünk is a találkozási ponthoz, ami közvetlenül a városháza mellett volt. Egy csuklós busz várt ránk, mint kiderült a sofőr volt egyben az idegenvezetőnk is, de nagyszerű volt mindkét feladatában. Mint később kiderült a 25 fontos részvételi díj nagyon-nagyon megérte!

Ahogy kiértünk a településről, a tájban gyönyörködtem. Ha megkérdezné valaki, hogy mi a legjellemzőbb rá, az élénk, zöld növényzetet és a rengeteg legelésző birkát említeném…

Az első megállónk a „The Dark Hedges”, a híres Trónok harca című filmben „The King’s Road” –ként ismert út.

Ezután egy rövid megálló következett – már megint egy whiskey lepárló bemutató termében, illetve az itt lévő nagyon tiszta, kulturált mellékhelyiségekben el tudtuk végezni ügyes-bajos dolgainkat. Mint látható, ennek a története is 1600-as évekre nyúlik vissza. Eszméletlen hagyománya van itt a whiskey készítésnek.

Dicséret jár a csapatnak, mert nagyon pontosan tudtunk indulni tovább, mindenki betartotta az indulási időt és pontosan érkezett. Innen már a fő attrakciók következtek, elsőnek az Óriások útja.

Az Óriások útja (angolul: Giant’s Causeway) egy vulkáni tevékenységeredményeként létrejött, körülbelül 40 000 bazaltoszlopból álló terület, Észak-Írországban, Antrim megye atlanti partjainál, Bushmills várostól 3 kilométerre északra.

1986-ban az UNESCO a világörökség részének nyilvánította. Az egymáshoz szorosan illeszkedő oszlopok többsége hatszögletű, de vannak 4, 5, 7 és 8 szögűek is. A legmagasabbak kb 12 méteresek, de a megszilárdult láva vastagsága helyenként a 28 métert is eléri.

Kék és piros út is vezet, az előbbi a parton az utóbbi fent a hegygerincen, aztán kb. 1 km után egymásba torkollnak. Természetesen mi végigjártuk mindkettőt, először fent indultunk el.

Megunhatatlan panoráma tárult elénk, mondanom sem kell, lépten-nyomon fotóztunk. A második fotón látszik, hogy a hegygerincről hogyan ereszkedtünk le a lenti útra…

Aztán a bazaltkövek, mintha emberi kéz faragta volna, szabályosan sorakoztak egymás mellett. Hiába a természet alakította csodáknál nehéz szebbet alkotni! És a színekről még nem is beszéltem.

Két és fél órát töltöttünk itt el, de akár napokat is lehetne, bejárva az összes ösvényt és csak ücsörögni és élvezni a látványt…

De indulnunk kellett tovább, hiszen a hajó indulására is jó lenne visszaérni!

Következő, s egyben utolsó állomásunk Észak-Írország egyik legnépszerűbb turisztikai attrakciója a Carrick-a-Rede kötélhíd, amely az ír sziget északi csücskében található és a szárazföldet egy kisebb szigettel köti össze. A nevezetesség 20 méter hosszú, 30 méter magasságban ível át a szakadék felett és kizárólag megfelelő időjárási körülmények között látogatható.

Sajnos mi már nem tudtunk átmenni rajta, mert az összes jegyet eladták arra az időpontra, amikor mi ott voltunk. De itt is a látvány, a part szépsége kárpótolt bennünket.

Innen már a kikötőbe vettük az irányt, ahova szerencsésen meg is érkeztünk. Aki erre jár, nagyon tudom ajánlani ezt a kirándulást szervező irodát, nagyon meg voltunk vele elégedve.

Azt hiszem megint jól választottunk! Szuper napunk volt, rengeteg élménnyel térhettünk vissza a hajóra. Következő állomás, elhagyjuk Észak-Írországot, következik Skócia, Greenock.