Invergordon – Loch Ness – Inverness

2017.07.08 – Invergordon,  Skócia

Egy napos tengeri hajózás után érkeztünk következő állomásunkra, Invergordonba.

Mivel ez egy mélyen a szárazföldbe nyúló öbölben fekszik, ezért biztosak voltunk benne, hogy korán lesz telefon szolgáltatás és internet is, így 1-2 órán keresztül tudunk netezni. Így is lett! Már kellett is nagyon, mert megint nagyon lemaradtam a blogom írásával, posztolásával.

Még mielőtt elindultunk Greenock-ból, foglaltunk egy túrát neten, aminek 8:30-kor volt a gyülekezője. Így reggeli után, 8 óra körül indultunk le a hajóról.

Itt is nemzeti viseletbe öltözött fiatalember zenével fogadta az utasokat – fotózkodtam is vele.

Kis keresgélés után, megtaláltuk a buszunkat, amelyet itt is egy nő vezetett. Egy fiatalember volt az idegenvezetőnk és máris indultunk. Először, közel 1 órás busz út után egy kis „ékszerdoboz” településen álltunk meg, melynek Beauly volt a neve. (Először úgy olvastam, hogy beauty –ami szépséget jelent, aztán láttam, hogy Beauly) Aztán az idegenvezetőnk elmondta, hogy tényleg köze van a szépséghez, hiszen a Beau Lieu franciául „szépséges helyet” jelent. A skót Maria királynő jóváhagyta ezt a nevet, amikor 1564-ben meglátogatta ezt a helyet.

Itt egy templom romjait néztük meg. amely 1230-ban alapítottak, több épületből állt, de ma már csak egynek látszanak a romjai.

A templom előtti kis téren ismét gyönyörű virágok is voltak, amit természetesen le kellett fotóznom, aztán egy baráttal is fotózkodtam, illetve a főtéren álló hotel előtt a fa asztal, székekkel, virágokkal az ablakban – szemet gyönyörködtető látvány.

Aztán indultunk tovább, arra a helyre,, ami Skócia hallatán szinte mindenkinek beugrik, a Loch Ness-i szörny „lakóhelyére” a Loch Ness-i tóhoz, pontosabban a partján fekvő Urquhart várához, illetve romjához. A maketten jól látható, milyen is volt eredetileg, amikor a XVI. században felépült.

Loch Ness partján vár állott, most kőhalom. A skóciai vár, jelenlegi nevén Urquhart Castle változatos történelme során számtalanszor felépült, hisz számtalanszor lerombolták. Az első erődítmény talán a 6. században állt ezen a helyen, de pontos adat sajnos kevés maradt fenn róla. Skócia viharos és sok csatát látott történelme során ez az erődítmény is sok tulajdonosváltáson ment keresztül, erről már akadnak feljegyzések. A sok várelfoglalás is mutatja, jelentős erődítménynek számított legutóbbi, 1692-es rommá válásáig. Azóta már nem építették újjá. A fantasztikusan szép, tóparti terület népszerű látogatási helyszín, állandó vártörténeti kiállítás, természetesen szuvenírbolt, étterem, sőt egy mozi is működik itt. Érdekesség, hogy Urquhart az egyik olyan speciális hely Skóciában, ahol engedélyezett a házasságkötési ceremónia. Sajnos nem sok minden maradt épen a legutóbbi várból, a lakótorony maradványai talán a leginkább épen maradt részek.

A jó néhány fotóból, amit itt készítettünk csak néhány:

  A Loch Ness felé kiváló a panoráma, a tó felett elhelyezkedő terület Nessie kutatásának egyik fő színtere. A mély és sötét vízű tó állítólag szörnyet rejt, ennek első említése szintén a 6. századból való. Nem minden megfigyelést lehet egyértelműen cáfolni, de persze a legenda körül számtalan a badarság, mint például a föld alatti átjáró a tenger felé, vagy hogy a szörny valójában vízi élethez szokott elefánt. Az egyszerű megfigyelésektől a tó teljes szonáros átvizsgálásán át sokszor, és sokféleképpen próbálták bebizonyítani egy nagyméretű lény létezését, sikertelenül.

Akit érdekel a szörny legenda kialakulása és ezzel kapcsolatos feljegyzések, itt bővebben olvashat róla: www.szabadgondolkodo.hu/szkeptikus/szellemek/loch-nessi-szorny.php

A legenda azonban él, a dombok között hosszan húzódó víztömeg ügyesen őrzi misztériumát.  Egyébként a vezetőnk megmondta a tutit, „annál nagyobb esélyed van a szörny megpillantására, minél több whiskey-t kóstolsz meg előtte.” J

Gondolom, nem lepődtök meg, ha elmondom, hogy mi sem találkoztunk Nessi-vel, – bár nem is ittunk előtte – de szép fotókat azért készítettünk a tóról is.

Aztán visszafelé hosszan mentünk a tóparton, majd a skót felvidéken át egy nagyon szép városba Inverness-ben álltunk meg újra. kiejtés: envörne vagy inverne (a végén halványan, alig hallhatóan ejtenek egy sz betűt)

A város a Ness-folyó torkolatánál fekszik, ahol az a Moray Firthbe ömlik. Elhelyezkedésénél fogva számos közlekedési útvonal természetes csomópontja. A hely a 6. század óta lakott. A közelben vívták meg a cullodeni csatát a 18. században.

Érdekes, nem túl nagy, nem túl kicsi város, nagyon hangulatos a folyóval, a természeti háttérképekkel, a régi, kő házakkal és itt is a rengeteg, sokféle színben pompázó virágokkal. Gyalogosbarát, tiszta város.

A Highland tanácsi terület székhelye, és a Skót-felföld fővárosaként hirdetik. Jóllehet 2001-ben city státuszt kapott, a város határai nincsenek jogilag meghatározva, ezért lakosságára is különböző adatok léteznek. Inverness Nyugat-Európa egyik leggyorsabban növekvő városa: lakossága várhatóan megduplázódik a következő harminc évben.

A folyópart melletti úton mentünk a belvárosba, s közvetlenül a Castle Hill-el szemben álló, a 19. század végén épült neogótikus Szent András Katedrális mellett parkoltunk, s kaptunk 2 órát, hogy bebarangoljuk a belvárost.

Szemben a hegy tetején áll a vár, természetesen ezt vettük célba, látszott, hogy fantasztikus panoráma lehet onnan. A jelenlegi vár 1836-ban épült, bár számos erődítmény állt ezen a helyen az elmúlt ezer évben.

Történetéről nem találtam túl sok mindent, egy biztos jelenleg Sheriff Court-ként működik. Emlékeztek? Greenock-ban is milyen tornyos, régi épület volt, nos itt meg fent a várban, csodálatos panorámával működik.

A legmagasabb tornyot viszont átalakították a látogatók részére. Ide belépőjeggyel lehet felmenni – míg a vár körül sétálva, ingyen lehet gyönyörködni a panorámában. Mi felmentünk a toronyba is, szintenként van kis kiállítóterem, a falon síkképernyős tv-n megy a nagyon jól megszerkesztett, érdekes, a helyet bemutató film. A kis termekben nem csak a várról, hanem a történetéről, a vele kapcsolatos legendákról és a város történetéről is kapunk infót.

Fentről még szebb kilátásunk volt, bár erős szél volt, kár lett volna kihagyni!

Aztán vissza, lesétáltunk a városba, hallgattunk egy kis utcazenét, vásároltunk a szuvenír boltban és leültünk egy kávézóba egy gyors kávéra, mert az idő már sürgetett bennünket.

Aztán gyorsan visszamentünk a buszhoz, és pár perc múlva már indultunk vissza Invergordon-ba, búcsút mondva ennek a városnak, a régi épületeknek.

Visszafelé nem kerültünk, hanem az  Kessock hídon keresztül, 40 perc alatt vissza is értünk a kikötőbe.

A hossú mólón keresztül visszasétáltunk a hajóra, amely a következő kikötőbe visz bennünket, ez pedig Skócia fővárosa, Edinburgh lesz!