Koppenhága- Dánia fővárosa

2017. 09. 07.

Következő kikötőnk Koppenhága, Dánia.

A kis hableány

Délben kötöttünk ki és egészen 22 óráig van időnk, hogy felfedezzük Koppenhágát. Mivel azonban itt is szemerkélt az eső, kicsit később indultunk városnézésre. Első célpontunk Koppenhága jelképe, a Kis hableány szobor. A hajótól kb. 10 perc sétával már el is értük. Nem volt nehéz megtalálni, már messziről láttuk a turistabuszok és „gyalogos turisták” csoportosulását. A tömeg ellenére azért sikerült nekünk is fotózkodni… A szobrot a dán sörgyáros, Carl Jacobsen ajándékozta 1913-ban Koppenhága városának.

Hans Christian Andersen meséje ihlette: a kis hableány minden reggel és este a felszínre úszott,  kiült a szikára és sóvárogva bámult a part felé, abban a reményben, hátha egy pillantást vethet szeretett hercegére… Mivel a kor híres balerinája, Ellen Price nem vállalta a meztelen modellkedést, így a szobrász a feleségét, Eline Eriksent formázta meg, s tette ekként örökéletűvé.

A kis hableány az elmúlt száz évben többször is a vandalizmus áldozatává vált. Kétszer a fejét, egyszer a karját fűrészelték le, és több alkalommal öntöttek rá festéket. De hiába. Maradt a helyén, a koppenhágai kikötőben és mindig helyreállították.

A parti sétányon

Ezután a parti sétányon mentünk tovább, virágok, szobrok között. Egyszer csak jobb oldalt előbukkant egy gyönyörű kis templom (Szent Albán Anglikán Templom), amelyhez egy híd vezetett, előtte egy szökőkút, hatalmas szoborral.

Szent Abán anglikán templom

Nagyon meglepődtem, amikor bementünk, kérdezték honnan jöttünk, és kezünkbe nyomtak egy magyar nyelvű tájékoztatót… Ez sem sok helyen fordul elő, természetesen Magyarországon kívül…

A Szent Albán templom, Dánia egyetlen anglikán (püspöki) temploma, 1887-ben lett felszentelve. Addig az angol nyelvű keresztények Koppenhága és Helsingør város különböző bérelt csarnokaiban gyülekeztek imádságra. A templom az Anglikán Világközösség része, amit a Canterburyi érsek vezet és az Európai Egyházmegyéhez tartozik. A szertartás Anglia Egyházának megfelelően zajlik.

Története

A templom 1885 és 1887 között épült fel 30 évnyi eltökéltség, kemény munka és adománygyűjtés után. A templom építéséhez a Királyi Palotához közeli területet Alekszandra hercegnő (1844−1925), aki IX. Keresztély dán király (1818−1906) lánya volt, és férje Eduárd walesi herceg, a későbbi VII. Eduárd brit király segítségével sikerült elnyerni. Eduárd herceg élénk érdeklődést tanúsított a projektben, és elnöke lett a londoni adománygyűjtő bizottságnak.

A hercegnő 1885 szeptember 19-én fektette le az alapkövet a herceg, IX. Keresztély király és Lujza királyné, az orosz cár és cárnő (Alekszandra testvére) és a görög valamint más skandináv királyi családok tagjai társaságában, akik két évvel később visszatértek, hogy tanui legyenek a templom 1887 szeptember 17.-ei felszentelésének. Emléktárgyak és üvegmozaik ablakok hozzáadásán kívül a templom épülete 1887 óta nagyon keveset változott. Az elektromos világítást és központi fűtést az 1930-as évek elején vezették be. Szent Albán Anglikán Templom, Koppenhága. Az orgonát 1887-ben építette a londoni J.W. Walker és Fia és máig az eredeti szekrény borítja.

A torony harangjai is eredetiek, a nyolc darab Harrington csőharang 1887-ben telepítve (a torony méretei miatt). 2013-ban ezek hét másik ugyanabból az évből származó Harrington haranggal lettek kiegészítve. A harangokat a szertartások előtt és után szólaltatják meg; ezen kívül jelzik a negyedórákat és különböző dallamot játszanak minden egész órában.

A festett üvegablakok három különböző időszakból származnak. A templom fő részében viktoriánus koriak (1887-1901). Az oldalfolyosó ablakait az 1920-as évek végén készültek, és az oldalkápolna ablakát Viggo hercegnő emlékére 1971-ben készítette egy helyi cég.

Szent Albán, a névadó.

A templomot Szent Albánról nevezték el, aki Anglia első mártírja (Kr. u. 303 körül). Albán egy római katona volt, aki elbújtatott egy papot üldözői elől. Albánt annyira meghatotta a pap tanítása, hogy amikor a katonák megérkeztek érte, magára öltötte a pap ruháit és saját magát adta fel helyette. Megpróbálva és halálra ítélve kijelentette “Tisztelem és imádom az igaz és élő Istent, aki mindent megteremtett.” Albán hitét és bátorságát látva a pap is feladta magát.

A legenda szerint Albán földi maradványait a Szent Mária és Szent Albán templomába szállították Odense-be, Dánia, ahol Szent Albán nevét máig nagy tisztelet övezi. Innen a széles sugárúton indultunk a belváros felé. Aztán láttunk egy Jajj, Jajj táblát…

Amalienborg palota

Nemsokára elértünk egy hatalmas teret, az itt lévő palotában van Margit királynő lakhelye, Ez az Amalienborg palota (dánul: Amalienborg Slot) a dán királyi család téli rezidenciája Koppenhágában. Az épületegyüttes négy egyforma, klasszicista homlokzatú és belül rokokó stílusú palotából áll, amelyek egy nyolcszögű teret (Amalienborg Slotsplads) vesznek körül. A tér közepén Amalienborg alapítójának, V. Frigyes dán királynak a lovas szobra áll. Pontban déli 12 órakor zajlik az őrségváltás parádéja. Az őrök itt sokkal lazábbak voltak, mint jó néhány más helyen a szemkontaktust sem kerülik, mosolyognak és rövid válaszokra is rávehetők.

Operaház

Innen lementünk az öböl parjára, ugyanis a térrel szemben egy szigeten áll, az Operaház. A Koppenhágai Operaház (dánul: Operaen) Dánia nemzeti operaháza. Koppenhága központjában, a Holmen néven ismert szigetek egyikén, a Dokøenen található. A 2004-ben átadott épület a világ legmodernebb operaházai közé tartozik. Építési költségei is a legmagasabbak közé tartoznak, 441 millió dollárt tettek ki.

Nyhavn

Innen tovább haladva értük el a képeslapokról is jól ismert városrészt a Nyhavn-t, ami eredetileg egy forgalmas kereskedelmi kikötő volt, hatalmas hajóforgalommal, részeg matrózokkal és tolakodóan vidám örömlányokkal, s persze kocsmákkal. Napjainkban gyönyörűen felújított házak és ízléses éttermek uralják a régi kikötőt. Nehéz abbahagyni a fotózást, olyan hangulatos, színes, vidám képeket lehet készíteni – még az ilyen, borongós esős időben is. 🙂 És ha Dániáról beszélünk, akkor szerintem mindenkinek beugrik Andersen a nagy mesélő, aki itt élt, és itt írta meséit. Még két életkép: A gyümölcsárus hattyút faragott az almából, így csábítja a vevőket. A másik épület pedig egy „műalkotás”, az ablakok mentőmellényekkel vannak megpakolva…

Stroget street

Megint elkezdett csepegni az eső, de ez nem tántorított el bennünket, hogy tovább menjünk, mégpedig a sétáló utca felé. Strøget névre hallgat a bevásárló negyed a város szívében.

Állítólag ez  Európa egyik leghosszabb sétáló utcája, ahol rengeteg üzlet, olcsóbb áruházak és drága márkaboltok sorakoznak. Több mint egy kilométer hosszú, a Városház térről (Rådhuspladsen) indul.  Magában foglalja a Frederiksberggade, Nygade, Vimmelskaftet és Østergade utcákat valamint a Nytorv, a Gammeltorv és a Amagertorv teret.

A nagy nemzetközi márkák, mint a Prada, Max Mara, Louis Vuitton, Mulberry, Hermès és Boss üzletei az utca végén, a Kongens Nytorv közelében találhatók. Közben megpihentem kicsit, persze fotózkodtunk is, ekkor sikerült fotót készíteni a világ legmagasabb emberével – na jó, csak egy másolattal… 🙂Aztán egy templom is „utunkba került”, a Helligaalands templom. A sétálóutcán, még ebben nem túl kellemes időben is mutatványosok is találhatóak – ez a vizes homokból szobrot formázó nekem nagyon tetszett! Szerintetek?

A városháza

Aztán elértük a Városházát, ami egy hatalmas építmény. A Városháza tér körüli üzletek már a szűkebb pénztárcával rendelkezőknek is kínálnak vásárlási lehetőséget. (H & M, Vero Moda, Zara). A sok kis utca látnivalókban is gazdag, itt áll a Nagyboldogasszony (Vor Frue Kirke) templom is, ahol a trónörökös, Frederik házasodott. A Strøget népszerű törzshelye a város utcai előadóművészeinek, az Amagertorv tér  az akrobaták, a varázslók és zenészek kedvence. De ide telepednek az itt a piros, hol a piros szélhámosai is.

Tivoli vidámpark

A városházától mindössze néhány percnyi sétára van Dánia legkedveltebb vidámparkja a Tivoli. A Tivoli a világ második legrégebbi vidámparkja és Koppenhága egyik leghíresebb látnivalója. Teli vad attrakciókkal, zöld oázisokkal, ínyenc éttermekkel, rock koncertekkel és rendszeres a tűzijáték is. A Tivoli egész évben mindenki számára tartogat meglepetést. Ezt tanúsíthatjuk, hiszen az ekkor már szakadó esőben is folyamatosan működtek az adrenalin szintet igen csak megemelő herkentyűk… Egy kávéra akartunk beülni ezután, de, amit kinéztünk, oda már csak a múzeumlátogatás után lehetett volna bemenni – erre viszont már nem volt időnk. Így visszaindultunk a hajóhoz – ez már nem a kellemes része volt ennek a napnak, hiszen egyre jobban esett az eső is. Kicsit, vagy nagyon úgy néztünk ki, mint az ázott verebek, mire visszaértünk a kikötőbe, de azért egy-egy fotót még ekkor is csináltunk… Összességében nekem nagyon tetszett Koppenhága, ide is szívesen visszajövök, különösen, ha egy szép időt kifog az ember.