Indulunk Amerikába

2018. március 29

Ma egy 1 hónapos amerikai útra indulunk. Két átszállással fogunk eljutni Amerikába, ahol Miami az első cél. Az amerikai utazásunk előtti nap meglehetősen kaotikusra sikeredett…

Először reggel még pólókat intéztem a munkatársaimnak, amelyek kifejezetten a Dallasban megrendezésre kerülő világtalálkozóra készültek…

Aztán, egy nagyon szimpatikus, és ígéretes, üzletünk után érdeklődő masszőr hölggyel volt egy hosszabb beszélgetésünk. (Mellesleg, szuper jó keze van, tudom ajánlani mindenkinek!). Majd egy gyors megbeszélés – interneten, webinár teremben – a csütörtöki, bőrápolással kapcsolatos webinár előadójával. És máris kora délután volt.

Pakolás

Lassan ideje bepakolni az útra, hiszen 1 hónapra utazunk, ráadásul már hajnalban indulni kell a reptérre, így mindenképpen este, totál készen kell lefeküdnünk.

Kisebb-nagyobb, variálásokkal, ruhapróbákkal, last minute – es vásárlással, este 10 óra előtt, úgy tűnt, nyugovóra térhetünk.. Ekkor nyílalt belém, hogy praktikus lenne, ha online megcsinálnánk a repülőre is a bejelentkezést és beszálló kártya nyomtatást.

Egy nagy levegő, és gyorsan, miután kinyomtattam a beszállókártyákat irány az ágy! Előtte még a fiúkat (a párom, aki velem utazik, és az unokám, aki nagylelkűen felajánlotta, hogy kivisz bennünket a reptérre) –, nem tudom hanyadjára megkérdeztem, beállították-e az összes ébreszteni tudó kütyüt hajnali 3:00! órára? Na, nem panaszkodni akarok a nagyon koránkelés miatt, de valljuk be ez azért tényleg korai…

Miután mindenkit folyamatosan „terrorizáltam” a kelés miatt, csütörtökön hajnalban 2:59 perckor kipattant a szemem és természetesen én ébresztettem mindenkit!

A repülés

Na, de nem is szaporítom a szót, rendben, minden rendkívüli esemény nélkül, időben kint voltunk a reptéren, ahol a nagy kivetítőn már kaptuk is az üzenetet!

Az útvonalunk: Budapest – Frankfurt – Torontó – Miami.

Az első szakasz, kb. másfél óra repülés, aztán alig másfél óra volt a torontói gép indulásáig, ami kell ahhoz, hogy egy kisebb késés is beleférjen, és, hogy kényelmesen, nem rohanva menjünk át az indulási kapuhoz. (Itt buszokkal vittek  be bennünket a géptől a terminálba)

Mint kiderült, totál tele volt a nagy gép, amivel Torontóba repültünk, de mivel már indulás előtt kb. 1 órával elkezdték beengedni az utasokat a gépre minden fennakadás nélkül, zökkenőmentesen, időben el tudtunk indulni a 8 óra 15 perc hosszúságú repülést ígérő útra.

Kényelmes, elég nagy láb helyet kínált a Boeing 777-300ER gép, érintőképernyővel, USB és hálózati töltőhelyekkel…

A kaja és italválaszték is teljesen kielégítő volt, és ráadásul, finom is!

Érkezés Torontóba

Kisebb-nagyobb szundikálásokkal, játékkal (Mahjong, Solitaire) egész gyorsan eltelt az idő, és fél órás késéssel, de szerencsésen megérkeztünk Torontóba.

Na, nem ilyen gyorsan, mint az alábbi videón megtekinthető, de ki tudja utódaink talán még hasonlót meg is élhetnek!?

Torontóban még soha nem jártam, na, most is csak a tranzitban voltunk ahol előreláthatólag 5 és fél órát kell várakoznunk a következő gépre, ami már Miamiban landol.

Néhány fotó a reptérről, ami nagyon rendezett, tiszta és jól szervezett:

Figyelem! Aki Kanadán keresztül utazik Amerikába – én is tamáskodva fogadtam, de igaz a hír -, annak is van bejelentési kötelezettsége (ETA, az amerikai ESTA-hoz hasonlóan), függetlenül attól, hogy nem hagyjuk el a tranzitot!!!

Mint kiderült, itt volt a beléptetésünk Amerikába is! Azoknak, akiknek Kanada az úticél, még a repülőn kiosztottak egy nyomtatványt, amit ki kell tölteni a belépéshez.

Mi örültünk, hogy ezt megúsztuk… gondoltuk, azért, mivel mi megyünk tovább Amerikába.

Aztán, sokkal szigorúbb ellenőrzéseken kellett átmennünk. Először kitöltettek velünk egy adatlapot, majd az automatáknál be kellett szkennelni az útlevelünket, mindkét kezünk 4 ujjáról és külön-külön a mutatóujjról is lenyomatot kért a gép, majd a kiadott igazolással mehettünk az útlevél ellenőrzésre.

Mint később kiderült, az óriási előny az volt, hogy gyakorlatilag nem volt sor, egy percet sem kellett várni – de itt még „élőben” is, a vámtiszt útmutatásai szerint, újra ujjlenyomatot vettek, összehasonlították az előzőleg az automatánál elkészítettel – aztán engedtek tovább.

Ja, és figyeljetek, hogy ujjlenyomat előtt ne használjatok kézkrémet, mert akkor sokáig kell kínlódni, míg sikerül egy értékelhető ujjlenyomatot levenni – addig meg NO Amerika!

Az egész út során jónéhányszor ellenőrizték az ETA és ESTA meglétét is.

A lényeg, hogy szerencsésen túljutottunk mindenen, és el is telt vele jócskán az idő, így egyáltalán nem tűnt olyan hosszúnak a várakozási idő.

Torontó – Miami

Torontóból 20 perc késéssel indultunk tovább, s mivel itt ablak mellett kaptam helyet, muszáj volt csinálnom néhány (na jó, elég sok) fotót.

A következő fotók már a landolás pillanataiban készültek.

Kb. negyedóra késéssel érkeztünk MIAMI-ba, az én csomagom érkezett elsőnek (gondoltam, velem már nagy baj nem történhet), aztán rendben megjött a többi csomag is.

Szállásunk Miamiban

Mivel a hajónk 30-án 16:00 órakor indul, egy éjszakát a reptér mellett töltöttünk Days Inn Miami International Airport nevű kis hotelben. Itt egy egyszerű, de jól felszerelt nagy szoba várt ránk.  Kávé, tea, hűtő, mikró van benne, és ami lényeg, hatalmas, kényelmes ágy és nagyon szép tiszta!

Kényelmi szolgáltatása: a reptértől ingyenes shuttle visz a hotelig, illetve reggeli is tartozik hozzá. Az ára pedig, adókkal együtt kb. 130 $/szoba/éjszaka.

Mindenképpen Booking.com-on érdemes foglalni, mert csak ott található ez a kedvezményes ár!

Így aztán szerencsésen megérkeztünk és egy jó zuhany után nyugovóra is tértünk – hátha sikerül egyből az átállás….