Miami – Fort Lauderdale – Cruise terminal

2018. március 30

Elsőre, az amerikai időzónára való átállás, nem annyira sikerült, hiszen hajnali 2 óra előtt pár perccel ébredtem a Miami szállásunkon. (Nem is csoda, hiszen az otthon már reggel 8 óra). Még egy fél órát próbáltam aludni, pihenni, de mivel próbálkozásom nem nagyon járt sikerrel, felkeltem, illetve átültem az íróasztalhoz, hogy írjam a beszámolómat.

Mielőtt Amerikába indultunk, vettem egy kis hordozható, könnyű, nagyon gyors laptopot, azon kezdtem el dolgozni. Jobban mondva, folytattam az ismerkedést vele, hiszen – sajnos – gondolatvezérléssel még nem működik, a sok okosságot nekem kell kicsiholni belőle…

De, tudjátok, ha belefeledkezik az ember, a „mit, mivel, hogyan, miért, miért nem” tevékenységekbe, nagyon gyorsan szalad az idő…

A lényeg – nem mondom, hogy gyorsan -, de lassan „belakom” az új gépet, megtanulom, hogy a kiegészítő eszközökkel hogyan tudom használni. Az első napi útibeszámoló is sikeresen megszületett vele. Persze, hogy mennyire sikeres, ezt Ti, kedves olvasók, fogjátok eldönteni és ez nem csak a gépen múlik… 😊

Indulás a kikötőbe

10:30-ra rendeltünk taxit, pontosabban mondva über-t (itt nem tiltották be, mint otthon, jól kidolgozott hálózattal működik, és jóval olcsóbb, mint a taxi), hogy elvigyen bennünket Fort Lauderdale-be, a kikötőbe. De előtte még a hotelben megreggeliztünk – tojáslepény, kolbász féle, vaj, dzsemek, joghurt, gyümölcskenyér, „rendes” kenyerek, tea, kávé, gyümölcslé volt a választék .  Majd összepakoltunk, végre a meleg holmikat is, amiben utaztunk, eltehettük a bőröndbe. Maradt még időnk, hogy a hotel kertjében belekóstoljak, milyen is az, ha kabát nélkül sem fázom. Be kell valljam, már nagyon hiányzott!

Aztán, kijelentkeztünk a hotelból és pontosan 10:30-kor megérkezett az autó is értünk.

Miami és Fort Lauderdale gyakorlatilag egybe van épülve, a hoteltől a Cruise terminálig a távolság 35 mile, (1 mile = 1,609 km), amit kb. 45 perc alatt tettünk meg.

Az köztudott, hogy Amerikában autó nélkül elég körülményes a közlekedés, viszont, mivel szinte mindenki azzal közlekedik hatalmas, jól kiépített úthálózat van, elsőre hatalmas labirintusnak tűnő, több szintes csomópontokkal.

Ezen a szakaszon is 4-5 sávos úton haladtunk Miami felhőkarcolói mellett. Plusz van egy un. gyors sáv, amit azok az autók használhatnak, amelyekben többen utaznak és az autó regisztrálva van a használatra. Ezzel a rendszerrel először Ausztráliában találkoztam, ahol a párom elég kemény büntetéseket fizetett, ha éppen nagyon sietett és egyedül autózva használta ezt a sávot,  ami természetesen végig be van kamerázva – pontosan az ilyen renitensek miatt…

Szinte menetrend szerint, 45 perc múlva meg is érkeztünk. A fizetés bankkártyával működik. Induláskor zárolják a kalkulált összeget (108 $) és az utazás befejezésekor pedig a ténylegeset (88 $). Ennyibe került az überrel, taxi ajánlatot közel a dupla összegért kaptunk…

Port Everglades

A Fort Lauderdale-i kikötőbe, már az autóval való behajtás is csak érvényes dokumentumokkal lehetséges (útlevél és beszállókártyák).

A becsekkolás nagyon gördülékeny volt, alig szálltunk ki az autóból, már vitték is a csomagjainkat, amiket előzőleg, az online becsekkolás után letölthető címkével már előre felcímkéztünk. Besétáltunk a terminál épületébe, ahol kb. 5 perces ellenőrzés, nyilatkozattétel (nincs nálunk veszélyes anyag, nem voltunk, vagyunk fertőző betegek..stb) után, már meg is kaptuk a kártyánkat.

Ez nagy kincs, mert  ezzel tudunk bejutni a kabinunkban, ezzel tudunk a kikötőkben le- és felszállni, ez az érvényes személyazonosítónk, illetve CSAK ezzel tudunk a hajón fizetni… (A dolog szépséghibája, hogy egy bankkártyát is le kell adni, fedezetül. 😊 ).

Aztán a szokásos biztonsági ellenőrzés után, már sétálhattunk is az épületből vezető „kígyón” keresztül (mint a repülőgépeknél), a hajó fedélzetére. Még 12 óra sem volt és fent voltunk a fedélzeten.

Serenade of the Seas

A kabinokat csak 13 óra után lehetett elfoglalni, ezért a 11. emeleten lévő étterembe vettük az irányt. Itt kényelmesen megebédeltünk és mivel a nyitott részen ültünk le, élvezhettük végre a nap simogató melegét…

Persze, nem maradt el a fotózás sem… egy kicsit körbenéztünk, felfedeztük, mi hol van a hajón, illetve gyönyörködtünk a Fort Lauderdale panorámájában.

Ez már a 21. (nyerőszám!) hajóutunk.  Nagyon sok hasonlóság van a hajókon az elrendezésben, de azért mindig találunk újdonságokat is. Most rögtön a kabinban fedeztem fel, hogy a franciaágy két széle teljesen le van kerekítve, nem a hagyományos téglalap alakú. A kis hely miatt, én is jártam úgy nem egyszer, hogy belevertem a lábamat az ágy sarkába, most, ezzel a lekerekítéssel ezt meg lehet előzni.

Akik ismernek, tudják. hogy imádok lakást tervezni, főleg kis lakásokat, ahol minden centiméter számíthat, hogy minél praktikusabb, élhetőbb legyen. Ezért is figyelem mindig árgus szemmel, hogy milyen újításokat találnak ki. Ezzel még élhetőbbé teszik a kabint – habár meg kell jegyeznem, ide csak aludni járunk. Voltunk már ablakos, balkonos kabinban is, de nem tudtuk kihasználni. Ha kikötünk, egész nap parton vagyunk, ha meg tengeri nap van, egész nap érdekesnél érdekesebb programok váltják egymást, így nem nagyon szoktunk a kabinban vagy a balkonon ücsörögni.

Miért a belső kabin?

A belső kabint azért szeretem, mert nem a hajó oldalán van, hanem középen – így, ha a tenger viharos, sokkal kevésbé érződik a hajó mozgása, mintha szélen lennénk. S ha már itt tartunk, éppen ezért az alsó szintek is kedvezőbbek, pontosan e miatt.

Persze, aki nem érzékeny tengeri betegségre, az bárhol, nagyon tudja élvezni…

Én meglehetősen érzékeny vagyok rá, az autót sem bírom hosszú távon hátul, kanyargós úttól is rosszul vagyok – hacsak nem én vezetek, ki érti ezt?  De a nyugodt tengeren nem is érzem, hogy nem szárazföldön vagyok. Ha meg háborog a tenger, kiváló segítség lehet a fül mögé ragasztható tapasz,  vagy a csuklóra tehető, akupunktúrás pontot nyomó, erre a célra kifejlesztett karkötő.

Tudom, vannak hányinger elleni gyógyszerek, de én notórius gyógyszerellenes vagyok! Nekem ezek szuperül beváltak, tehát, ha bárkit a rosszulléttől való félelem tart vissza, hogy kipróbálja ezt a fajta hajózást, – nyugodtan vágjon bele!

Indulás előtt, megint részt vettünk a „drill”-en, ami arról szól, mit kell tenni vészhelyzet esetén. Ez kötelező! Nagyon szigorúan veszik és regisztrálják a részvételt. A fülsértő, rövid hangjelzések elhangzásakor  kell mindenkinek a kijelölt helyére menni – vész esetén innen történik a mentés.

A kihajózás

Aztán 16:00 órakor kihajóztunk. Bye, bye Miami, és Fort Lauderdale. Ez az indulás mindig egy kis ünnep, általában a fedélzeten, pörgős zenével, az animátorok vezetésével közös táncra perdítik az utasokat. Itt is láthattok belőle részletet, de vettem fel többet is – a hajdúszoboszlói rendezvényen terveim vannak vele 😊 !

A rövid kis táncos, „hangulatcsináló” után mindenki feltódul a fedélzetre, és integetve búcsúzik a kikötőtől, a parton lévő emberektől. Egyre távolodva, még egy fotó, a sokból, amivel a kihajózást örökítettem meg, ahogy elhagyjuk Fort Lauderdale partjait.

Utána, lementünk a kabinba, mert azt ígérték, hogy indulás után kb. 1 órával már mindenki megkapja a leadott csomagokat. Azokat ugyanis, amikor érkezéskor leadjuk, a hajó raktárába hordják be – mint a repülőn -, és utána „osztják ki”, mindenkinek a kabinja elé.

Ahogy megkaptuk a csomagokat és gyorsan kipakoltam, minden a helyére került, belaktam a kabint, hiszen az elkövetkező 3 hétben ez lesz az otthonunk!

Vacsora

Eljött a vacsora idő 😊, fél hét körül felmentünk vacsorázni. Most is, a délihez hasonlóan, a fenti svédasztalos éttermet választottuk. Vannak un. ültetős éttermek is, ahol kiszolgálnak bennünket, oda viszont kicsit elegánsabb öltözékben illik megjelenni, nem papucsban és rövid nadrágban, nagyon nem volt kedvünk öltözködni, így most ezért választottuk ezt.

Aztán még körbementünk, nézegettünk kicsit az üzletekben – shopping túra -, egyenlőre vásárlás nélkül… de ez még változhat 😊!

9 után úgy döntöttünk, elég volt a mai, hosszú napból is, lefeküdtünk, s remélhetőleg holnapra sikerül teljesen átállni az itteni időzónára, de ha mégsem, a két tengeri nap végére biztosan!