Antigua és Barbuda

2018. április 12

Antigua és Barbuda parányi, független szigetország az Atlanti-óceán és a Karib-tenger találkozásánál. A sziget lakói nagyrészt bennszülött indiánok, afrikai rabszolgák és az európai bevándorlók leszármazottai vegyesen. Az államot három sziget alkotja. Antigua északi része erősen tagolt mészkőtábla, déli része egy lepusztult vulkán maradványa. Barbuda – Antiguától északra – sík felszínét korallmészkő alkotja. Redonda a legkisebb a három sziget közül, és lakatlan. A teljes terület mindössze 443 négyzetkilométer, a lakosság kb. 70 ezer. Antigua és Barbuda hivatalos nyelve az angol, de a legtöbben a kreol angolt (vagy más néven: patois) beszélik. A lakosság 74 százaléka protestáns, 11% a katolikus. Az ország államformája: parlamenti monarchia.

Antigua és Barbuda bevételeinek 70 százaléka a turizmusból származik. A turizmus jelentős hányadát a nagy óceánjárók itteni kikötésekor kiáramló turisták alkotják.

Hivatalos pénznem a kelet-karibi dollár, mely a Kelet-karibi Államok Szervezete 9 tagállamából nyolcnak, hivatalos pénzneme, azaz a következő országok használják:

Anguilla, Antigua és Barbuda, Dominikai Közösség, Grenada, Montserrat, Saint Kitts és Nevis, Saint Lucia, Saint Vincent. 1965-ben vezették be, mikor a felbomlott Nyugat-indiai Szövetség Brit kelet-indiai dollár helyébe lépett.

Az árfolyama 1976 óta az Amerikai dollár árfolyamához van kötve,

1 Amerikai dollár = 2,7 Kelet-karibi dollár.

Antigua és Barbuda zászlaja Antigua és Barbuda egyik nemzeti jelképe.

A zászlót egy iskolai tanár, Reginald Samuels tervezte. 1967. február 27-én lett az állam jelképe. A felkelő nap egy új kor kezdetét jelképezi. A nap előtti kék sáv és fehér háromszög a tenger és a homokos tengerpart. Ezen kívül a kék a reményre is utal, a piros az energia, a fekete az afrikai kontinens színe.

Az állami lobogón – amely a nemzeti parti őrség által használt lobogó is egyben – fehér alapon vörös Szent György kereszt, a felsőszögben a nemzeti zászló található. (forrás:Wikipedia)

Néhány szó a az egy államot alkotó két kis szigetről:

Szerintetek, ki fedezte fel a szigetet??? – Hát persze, hogy Kolombusz Kristóf, 1493-ban első európaiként lépett a földjére. A 17. század közepétől a britek gyarmatosították.

A franciák többször is elfoglalták, de mindannyiszor csak rövidebb időre. A sziget végérvényesen 1764-ben vált angol gyarmattá. Az ország 1981-ben vált függetlenné ma Antigua és Barbuda demokratikus ország. Az államfő II. Erzsébet királynő. Baloldali közlekedés van.

Fővárosa, Saint John’s,  és egyben legnépesebb városa az Antigua szigetének északnyugati partját tagoló mélyvízű öböl, a Saint John’s Harbour partján. Földrengéses övezetben fekszik, 1843-ban és 1974-ben pusztító erejű földrengések sújtották. St. John’s az ország gazdasági, adminisztrációs, kereskedelmi és közlekedési központja.

Itt kötöttünk ki, mi is.

Hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, hogy átmegyünk a sziget  másik részére, az English Harbour-be, majd felmászunk  a Shirley Heights  kilátóponthoz, ami a Nelson nemzeti park egyik része, aztán vissza a tengerpartra és onnan vissza a hajóhoz.

Végül a térképen látható útvonal győzött! Ahogy lementünk a hajóról, egymás után szólítottak meg bennünket a kirándulásokat eladó, általában utazási irodák emberei, ki erőszakosan, ki pedig még erőszakosabban. Hiába mondtuk, hogy kész tervünk van, csak szállítás kellene, “nyomták ránk” a z egész napos túra csomagokat…

Végül, találtunk egy taxit, egy nagyon szimpatikus, halk szavú sofőr azt mondta, hogy 40 $-ért elvisz bennünket a Galleon beachre, az első tervezett célállomásunkra. Útközben az autóból lőttem pár képet.

Nagyon nyugodt, kedves volt – nem úgy mint St. Kitts-en visszafele, a quick, quick taxis 🙂 -, sőt mior kértük, hogy álljon már meg, ahol tudunk venni egy kis vizet, nagyon kedvesen teljesítette.

Ezen a helyen, csak kis üveges üdítők voltak, de ha már megálltunk, csak körbe néztünk a pavilonokban is, hogy mit árulnak, illetve közöttük vezetett fel egy lépcső, egy kis kilátóhelyhez, még oda is felmentem, hogy csináljak egy fotót. Miután ismét autóba ültünk, kértük, hogy egy bolt előtt álljunk már meg, nagy üveges vízért… A taxisunk még mindig kedves, nyugodt maradt és teljesítette kérésünket… 🙂

Így sikerült egy helyi kis szupermarketet is meglátogatni. Aztán egy kereszteződéshez értünk, miután pár perce már kapaszkodtunk felfelé a hegyi úton, megláttunk egy táblát, hogy a Shirley Heights tovább egyenesen, mi pedig mentünk volna le a partra. Szólt a párom a sofőrnek, hogy STOP, mi lenne, ha felvinne bennünket a kilátóhoz, aztán csak lefele kellene gyalogolnunk… A taxis, még mindig, teljes nyugodtsággal közölte, szerinte is ez a jó döntés :-). Így aztán pár perc után, már a nemzeti parkba szóló belépőjegyet vettük, 8 $/fő.

Míg felértünk, a vezetőnk azt is elmondta, hogy ez a jegy érvényes a Nelson Dock Yard-ba is, így aztán újabb tervmódosítás: megadta a telefonszámát, szóljunk és értünk jön a Galleon beach-re, aztán átvisz bennünket ebbe Nelson kikötőbe és úgy vissza a hajóra. Amikor kitett bennünket ez a kép fogadott.

Már az első pillanatban látszott, jó döntés volt… Ahogy tovább mentünk úgy tárult elénk a képeslapra illő látvány, mintha nem is élő, hanem festett lenne. Alig tudtunk betelni vele, gondolhatjátok, mennyi fotót csináltunk!

De, ha választani kell, nekem a következő a kedvencem, hiszen a gyönyörű virágok – nem győzöm hangsúlyozni, mennyire irigylem -, is rajta vannak.

Aztán még pár fotó, s szinte észre sem vettük, hogy lassan fél órája csak fotókat gyártunk, mert hiába csak pár lépéssel mentünk tovább, hiába csak kicsit láttunk más szögből – azt muszáj volt megörökíteni…

De, mivel szerettünk volna még a tengerparton is időt tölteni, lassan elindultunk lefelé, miután megkérdeztük, melyik ösvény visz le bennünket a partra. Alig tértünk rá a kis ösvényre, a párom mondta, hogy jó a netünk, megpróbálhatok élőben bejelentkezni.. Sikerült is rögtön:

https://www.facebook.com/pekikati/videos/10211504505350423/

Természetesen lefelé is fotóztam folyamatosan, itt van egy kis válogatás belőle.

Kellemes séta volt lefelé, bár volt egy-két hely, ahol nagyon araszolva, kicsit mászva kellett “átkelnünk”. Nagyon jó döntés volt, hogy ide hozattuk magunkat és csak lefelé kellett mennünk, annál is inkább, mert – 11 óra körül járt az idő-, egyre melegebb lett, még úgy is, hogy azért némi árnyék is volt itt-ott. Bőven 30 fok felett volt a hőmérséklet.

Ahogy leértünk, akkor derült ki, hogy körülbelül fél mérföld volt csak az út, ami 700-800 méter között van, azért kicsit hosszabbnak tűnt. Sőt, a magasság is (490 ft), ami kb. 150 méter – ezt meg végképp nem akartuk elhinni, már csak azért sem, mert olyan gyönyörű volt a panoráma…. Igaz, hogy viszonylag hamar, 20-25 perc alatt le is értünk, tehát csak igaznak kell lenni az adatoknak 🙂

A Galleon beach megint egy gyönyörű hely volt és itt igazán nem panaszkodhattunk a zsúfoltságra, hiszen alig volt valaki rajtunk kívül a parton. Kis ismerkedés, megmártózás után, kimentünk egészen az öböl végéig, ahol snorkelingeztünk kicsit…

Aztán visszatérve, 12 körül kinyitott a különleges hangulatú, kicsi bár is, így egy hideg italt is tudtunk venni. Egy pár ilyen fekete madárka röpködött körülöttünk – aki tudja, hogy hívják őket, jelezze..

Megint nagyon hamar elröppent az idő, 1 órára hívtuk a taxit, így az öltözködéssel kicsit már megint kapkodnunk kellett, habár a taxisunk továbbra is nagyon türelmesen várt ránk, azért nem akartunk visszaélni a türelmével.

A következő állomásunkat, végig a part mellett kanyargó úton értük el, ez tulajdonképpen az öböl szemközti partján helyezkedett el. A Nelson Dock Yard az UNESCO örökség része. Megmondom őszintén, azt hittem, hogy valami régi kikötői erődítményt, romokkal fogunk látni – hát nagyon kellemesen csalódtam.

Nelson Dock Yard Nemzeti Park, Angol-öböl, St. John

Az Angol-öböl az egyik legszebb természetes öböl a Karib térségben, amely Nelson, Rodney és Hood admirálisok biztonságos otthonaként szolgált a napóleoni háborúk idején. Ma, Nelsonnak dedikált nemzeti park, múzeummal, üzletekkel, éttermekkel és csodás kikötővel, amely valódi jacht-mennyország. Az admirális egykori birodalmát teljesen felújították, s ma az egyetlen gregoriánus hajóműhely a világon. Fölötte magasodik a Shirley Heights, a részben felújított erődítményrendszer, ahonnan az angolok a tengert figyelték – megéri megmászni a remek panorámáért.

A múzeumban nagyon élvezetes, szemléletes, színes kiállítási tárgyak beszélnek a terület történetéről. Itt találtam ezt az ábrát is, ahol pontról pontra megmutatják, hogyan lehet különböző kötélcsomókat kötni. Akinek van kedve, kipróbálhatja…

Miután körbejártuk a gyönyörűen felújított területet, leültünk egy kis hűsítőre. Itt is eltöltöttünk közel 1 órát, nagyon kellemes volt.

Aztán, vissza a türelmesen várakozó autóhoz, aki kb. 30 perc alatt visszavitt bennünket a kikötőbe. S mint látjátok, annyira nem haragudhatott ránk, mert mosolyogva “tűrte”, hogy még egy fotót is csináljuk vele.

Egyébként megtudtuk, hogy Barbadoson született, de itt nagyobb lehetőséget látott, ezért költözött át Antiguára. Sőt, még egy nagy zöld tetős házat is mutatott útközben, ott laknak…

Mint írtam, egy útra 40$-t kért, a kitérőért +10 $-t, így aztán a 90 helyett, adtunk neki 100 $-t. Tényleg nagyon megérdemelte. Ha valakinek szüksége lesz rá, eltettük az elérhetőségét! 🙂

Még a kikötőben is szétnéztünk. Szépen kialakított, márkás cuccokat áruló üzletek mellett volt egy helyi dolgokat árusító piac, illetve a nagyon szépen felújított régi házakban üzemelő, kézműves dolgokat árusító  boltok.

Még búcsúzóul beálltam egy italos pult mögé, aztán irány haza, a hajóra!

Sajnos, más programmal nem szolgálhatok mára, a vacsora után még kicsit sétáltunk, aztán irány pihenni, mert holnap megint ilyen 8-tól, 17-ig  tartó napunk lesz!