St. Lucia – a könnycsepp alakú sziget

---

2018. április 13 – ráadásul péntek 🙂

Saint Lucia – amit tudni érdemes

Saint Lucia a SaintVincent és a Grenadine-szigetektől észak-keletre,  Barbadostól észak-nyugatra,  Martinique-tól délre helyezkedik el. 1502-ben Kolumbusz Szent Lucia napján fedezte fel, innen ered az elnevezése. Angolos-amerikaias kiejtések: szen lusa vagy szen luszíe, ha a latin hátteret akarjuk hangsúlyozni, akkor úgy, ahogy az olaszok, spanyolok ejtik ki: szen lucsiá

Területe 620 km², lakosainak száma mintegy 180 000. A sziget két Nobel-díjast (Arthur Lewis és Derek Walcott) adott a világnak.  Első európai gyarmatosítói, a franciák, 1660-ban kötöttek szerződést a helybeli karibi törzzsel. 1663 és 1667 között britek uralták a szigetet. A következő években, amikor háború dúlt az angolok és franciák között, a sziget 14-szer cserélt gazdát. 1814-ben végül a britek szerezték meg a sziget irányítását.

1924-től képviseleti kormányzattal rendelkezik (mindenkire kiterjedő szavazati jog csak 1953-tól létezik). 1958 és 1962 között a sziget a Nyugat-Indiai Szövetség tagja volt. 1979. február 22-én Saint Lucia kikiáltotta függetlenségét a Nemzetközösségen belül. A sziget egyben Frankofónia tagja is.

A sziget vulkanikus eredetű. Trópusi éghajlatú földjén cukornádat, banánt, kókuszdiót  kakaót, és  citrusféléket termesztenek. Iparát a mezőgazdasági termékek feldolgozása (cukor- és rumgyártás) jellemzi. Dinamikusan fejlődő ágazat az idegenforgalom.

Ahogy felmentünk reggel a fedélzetre, ilyen kép fogadott bennünket.

A Karib térség egyik leglátogatottabb szigete St. Lucia, vulkanikus eredetének és trópusi éghajlatá-nak köszönhetően felszínét magas hegyek, meredek völgyek, esőerdők, vízesések, hibiszkuszok és orchideák borítják.

A fővárosa: Castries, itt kötöttünk ki

Itt is 8:00-tól délután 16:30-ig adtak időt, hogy felfedezzük a szigetet. Amint leszálltunk a hajóról, itt is a rendezett, karibi hangulatú kikötő fogadott bennünket, az elmaradhatatlan kis boltokkal.

Itt is “megtámadtak” bennünket a túrák ajánlataival. Amit elképzeltünk és érdekelt bennünket,  az a vulkán megnézése, illetve a vulkáni iszap fürdő – amit úgy hirdettek, hogy aki ilyen iszafürdőt vesz, az 12 évvel fog fiatalabbnak látszani. Tehát, ha nem ismertek ránk, az ennek a hatása, természetesen az Aloé-val együtt…

Ott tartottam, hogy jöttek az ajánlatok, autóval 50 USD /fő, viszont, 1 óra 45 perc autózás, szerpentinen… Aki ismer, az tudja, hogy a gondolatától is rosszul vagyok!

Hajóval Soufriere halászfaluig

A másik ajánlat – ha nem volt még elég a hajózásból 🙂 -, a parton kb. 50 perc kishajóval Soufriere kis halászfaluig, onnan pedig 15 perces autóút az iszapfürdőig és a vulkánig. Ez 70 USD, belépőkkel együtt. Ezt választottuk.

Amíg várakoztunk az indulásra, még volt egy jó félóránk, így csináltam néhány “természetfotót” is.

Kis késéssel, de elindultunk egy kishajóval, kb. 15-en voltunk. Kicsit be volt borulva, hol sütött, hol elbújt a nap, de itt volt eddig a legmelegebb, árnyékban 29 fok…

Szinte percenként változott az égbolt, és a végén nem úsztunk meg egy meleg nyári záport, bemenekültünk a hajó fedett részébe, de mire behurcolkodtunk, elsősorban a ketyeréinket féltve, már újra kisütött a nap.

A negyedik képen látszik, előtűnt a sziget jelképe a Pitons, amely  egy ikerhegy. Két csúcsa nem teljesen egyforma magas, Gros Piton 771 m , Petit Piton is 743 m  magas és mindkettő megmászható, bár azt mondják az alacsonyabbat sokkal nehezebb, azt csak gyakorlott hegymászóknak ajánlják.

Vulkanikus sziklába vájt lépcsők, függőhidak, megbabonázó mélységek és az út végén egy jól megérdemelt jéghideg Piton sör. Ezt kínálják az ikerhegyek. – ezt idő hiányában mi nem tudtuk megtenni, de talán majd később valamikor….

Egyébként, ezért is választottuk ezt a túrát, mert minden útleírás kiemeli, hogy az ikercsúcsok képe a tenger felől a leglenyűgözőbb… 2005 óta a Pitons ikerhegyet az UNESCO a természeti világörökség  részévé nyilvánította.

A hegyek lábánál terül el a sok kis színes házakból álló, halászfalu, Soufriere.

Vulkán és Sulphur Springs

Míg itt járművet váltunk, átülünk egy autóba, amely kb. 15 perc alatt felvisz bennünket a vulkánhoz, addig egy érdekesség, amit a vulkánokról találtam: Ez állítólag a világ egyetlen olyan vulkánja, ahol a kráterig fel lehet menni autóval. Folyamatosan fortyogó víz, főleg kénnel, vassal “dúsított”, de természetesen gazdag más ásványi anyagokban is. Az 1990-es évekig egészen közel lehetett menni, a közel 170 fokos fortyogó vízhez, de akkor történt egy baleset, s azóta csak távolabbról lehet megnézni.

Sajnos, mi nem tudtunk felmenni a korlátokig, csak messzebbről láttuk a folyamatos gőzfelhőket, mert a másik izgalmas látnivalót választottuk, amelyről a következő leírást találtam:

A sziget talán leghíresebb, és egyúttal legizgalmasabb látnivalója Sulphur Springs – a kénes források mellett sétálva tulajdonképpen egy nyugalomban lévő vulkán kráterében járunk. 200 éve nem tört ki a vulkán, de persze tevékénységét a biztonság kedvéért folyamatosan figyelik. A kénes szagú, vastól és kéntől fekete víz 170 C-on tör elő a mélyből. Ahol a víz már 45 C-ra hűl, van lehetőség sárfürdőre, iszapfürdőre. A forró vízzel kevert vulkáni hamu nem csak gyógyír az ekcémára, napégésre és ízületi fájdalmakra, de állítólag 12 évvel meg is fiatalít. 🙂

Most már, ugye értitek, miért ezt a programot választottuk?!

Nem tudom, mennyit fiatalodtunk, de hatalmas élmény volt, mindenki nagyon élvezte!

Csak azt felejtették el mondani, hogy utána nagyon nehéz lesz lemosni, így még többszöri sikálás után, még másnap is találtam magamon feketés, szürkés foltokat…. De, akkor is megérte!

A Toraille vízesés

Innen egy vízeséshez vittek bennünket, de a meleg karibi tengerhez szokott énem, egyáltalán nem kívánta a hideg vizet, és annak ellenére, hogy lehetett a lezúduló víz alá állni, a kis tóban fürödni, ezt kihagytam. De voltak bátrak, akik mindenféle mutatványokat csináltak a lezúduló víz alatt…

A fotózkodás után, szomjunkat akartuk oltani, Rich, stílszerűen egy (az ikerhegyről elnevezett) Piton sörrel, nekem meg egy édeskés, B vitaminnal teli energiaitalt ajánlott a hölgy, aki nagyon kedves volt. (Azért nekem a FABX magasan az első, mondhatnám, az egyetlen, az energiaitalok között).

Ez volt az utolsó látnivalónk mára, innen indultunk vissza a partra, ahol a hajónk – remélhetőleg vár ránk. Teli élményekkel, de egy kicsit fáradtan szálltunk be a hajóba és nem sokkal később már messziről csodálhattuk meg ismét az ikerhegyeket.

Közben , míg utazunk, megint egy néhány érdekesség:
– A Sziget fesztivál egyik fellépője Amy Winehouse állítólag itt próbált megszabadulni mindenféle függőségeitől, nem sok sikerrel – de ez nem a sziget hibája!
– A sziget buja vegetációjának egyik különlegessége a világ 5 legszebb fája között nyilvántartott, a Pillangósvirágúak családjába tartozó Poinciana Delonix, amit tűzvirágfának is hívnak.”

– A hőmérséklet itt szinte állandó – egész évben 27-29 C körüli meleg van.

–  A szigetet nyolcszor választották a világ legjobb nászutas-desztinációjává.

Fürdőzés a tengerben

Visszafelé, még megálltunk egy rövid fürdőzésre, csak azért mentem a vízbe, hogy ne a hajón kelljen libegnem, mert azt bírom a legkevésbé, tudjátok a tengeribetegségem, mondhatnám ez volt a túlélő fürdőzésem.. 🙂

Aztán, már közeledtünk “haza”, amikor nagyon a part felé vette a hajónk az irányt, de hamar kiderült miért. A parton fiatal srácok ugráltak be a szikláról, a turisták szórakoztatására, majd a hajóhoz úszva várták a fizettséget…

Innen aztán, már tényleg, kitérő nélkül indultunk tovább és 15-20 perc után, már ismét szárazföldet érezhettem a talpam alatt.

A hajóhoz sétálva, búcsúztak tőlünk és invitáltak, hogy jöjjünk vissza! Rajtam nem múlik! Nagyszerű napunk volt megint!

Este, a szokásos tennivalónk: vacsora után egy kis séta, csak, hogy ne tele gyomorral feküdjünk le, aztán irány aludni! Holnap megint 8-kor köt ki a hajó…. Azért kíváncsi leszek, hány féle állatot tudnak még hajtogatni nekünk….