Második nap Mauritiuson és hajóra szállás

 2019. 01. 05.

Napsütéses reggelre ébredtünk – mily meglepő! 3 óra az időeltolódás, de mivel éjszaka repültünk, illetve tegnap sikerült kihúzni majdnem 11 óráig a lefekvés idejét, így úgy tűnik, hogy az átállás zökkenőmentesen sikerült.

9 órára jön értünk a taxi, hogy egy egész napos túra keretében megnézzük Mauritius sziget északi részét. Addig kényelmesen összepakoltunk, felcímkéztük a bőröndöket, így már készen állnak, hogy amikor megérkezünk a nap végén a kikötőbe, a hajó személyzete már viheti is fel a hajóra…

De addig még egy újabb élményekkel teli nap vár ránk…

Indulás előtt még egy hatalmas trópusi zápor zúdult le, hangos kopogással a tetőn, ahogy jött, percek alatt, úgy el is ment. Csak, csinált nekünk még egy kis plusz párát 😊 😊 😊 NEM panaszkodom!

Egy utolsó fotó a szállásunk ablakából, ezen sincs már nyoma sem a zápornak.

Menetrend szerint megérkezett a taxink, egy nagyon szimpatikus, angolul jól beszélő úriemberrel, aki nagyon készségesen ajánlotta, hogy merre menjünk, mit érdemes megnéznünk. Összes csomagunkkal együtt cuccoltunk be, mivel késő délután a Cruise terminálnál, Port Louis-ban fejezzük be ezt a túrát.

Első megállónk egy tengerpart volt. Megtudtuk, hogy ezen a hétvégén fejeződik be az újévi ünnepek sorozata, illetve hétfőn kezdődik az iskolákban az újabb tanév. Így aztán szinte mindenki a családjával tölti ezt a hétvégét, s mivel itteni mércével mérve is meleg idő van, így a lakosság nagy része a tengerparton köt ki. Ezért mutatott meg nekünk egy népszerű strandot, ahol, még így kora délelőtt csak éppen elkezdtek gyülekezni.

Aztán indultunk tovább, következő megállónk egy hindu templom  volt, ami gyönyörű helyen, a tenger partján épült. Szólt a vezetőnk, ne felejtsük el a cipőnket levenni, mielőtt felmegyünk a lépcsőn, ahol erre felirat is figyelmeztet. A lakosság közel 70 %-a indiai származású,ezért nagyon sok hindu zarándokhely van a szigeten. Másik jelentős populáció a kínai, nagyon szép kínai pagodák is igazolják ezt a tényt.

Tovább haladva, egyszer csak hirtelen lefékezett az autónk és elkezdett tolatni, majd megállt és mutatott a vezetőnk jobbra, hogy ott van az ananász ültetvény.

Hol? Sehol egy fa, sehol egy nagyobb bokor!

Sokfelé jártam már, de ilyen ananász ültetvényt még nem láttam. Mint megtudtuk, minden bokor egyetlen normális nagyságú gyümölcsöt terem, van rajta kis „korcs” gyümölcs is, de azt használják tovább szaporításra, azt ültetik el, hogy aztán az is hozza az ehető gyümölcsöt. Nagy lendülettel be is léptem két sor közzé, ami szinte teljesen összeért, aztán rögtön tapasztaltam, hogy milyen éles, szúrós levele van az ananásznak… Szereztem néhány sérülést, de megérte! Szerintem jó fotó lett!

Goodlands településre beérve – csak miattunk mentünk itt keresztül, hogy láthassuk a pezsgő életet-, lépésben haladtunk a nagy forgalom miatt. Az út két oldalán kis és nagy üzletek és az ünnepnap és a meleg ellenére vásárol mindenki, elsősorban az új tanév kezdetére. Itt is láthatóak a hindu templomok, jelezve, a hindu lakosság  jelentőségét.

Tovább utazva az északi területeken, egyre nagyobb forgalomban, egy már zsúfoltabb tengerparton álltunk meg, de csak pár fotó készítés erejéig – vezetőnk jóslata bevált, egyre többen jönnek folyamatosan a partra. Viszont, felfedeztünk egy ételt és italt kínáló  kocsit, ahol frissen facsart gyümölcs italokat is árultak.

Valami különlegesen finom, édes ananászlevet ihattunk (125 rúpia/kb. 3 dl) Már csak ezért is érdemes volt megállni itt! De, a tengerpart sem volt csúnya….

Aztán, azt is megtudtuk, hogy Mauritius egyetlen autópályáját magyarok építették az 1970-es években, és állítólag a cégtulajdonosok itt is maradtak, és azóta is Mauritiuson élnek.

Következő úticélunk a híres északi Grand Bay volt. Ez a sziget legnépszerűbb része,
ide jön szinte minden túrista. Ezt viszont csak azoknak ajánlják, akik szórakozni is szeretnének, mert a strandok elég zsúfoltak és sokkal szebbek is vannak Mauritiuson, Viszont itt vannak a nightclubok, amik állítólag dugig vannak fiatalokkal hétvégeken. Na, erről nincsenek személyes tapasztalataim… 🙂 Megtalálhatóak itt a világmárkás termékeket árusító boltoktól, bevásárlóktól kezdve az olcsóbb árfekvésig minden. Bár vezetőnk szerint összességében ez a sziget „legdrágább” része.

Araszolva, lépésben tudtunk átmenni ezen a parton, parkolni, megállni nem sok esély volt, meg kedvünk sem nagyon. Kb. du. 2 körül jártunk ott, és a vezetőnk szerint ez még mindig nem a „tengerparti csúcs”, az majd 3-4 óra körül fog tetőzni…

Így aztán, nem bántuk, hogy mentünk tovább az ún. Red Templomhoz (Piros templom), ami egy katolikus templom, valami csodálatos helyen, szintén a tengerparton.

Már a fenti fotón is látszik kicsit a háttérben a tengerpart, de a következő kép valamit visszaad abból a látványból, ami itt fogadott bennünket.

Hamar elröppent az a kis idő, amit itt tölthettünk, addig a taxisunk igyekezett leparkolni, illetve egyik helyről a másikra állva, kiböjtölni, amíg visszaértünk és indulhatunk tovább.

Már délelőtt, amikor javasolta a sofőr a mai programot, akkor mondta, hogy ebédelni elvisz bennünket egy olyan helyre, ahol mauritiusi ízeket próbálhatunk ki, de nem a turistáknak szánt „nevezetesség”, hanem egy helyi népszerű étterem.

Azt mondta, kóstoljuk meg a pálma-magbél salátát, ha nem ízlik ő fizet! Ennek fő alkotóeleme, a pálma magját körülvevő bél (fehér, ropogós növényi rész), vékony csíkokra vágva. Mivel ennek elég semleges íze van, ezért nagyon jól lehet ízesíteni.

Így aztán – kockázat nélkül – azt rendeltünk. Tényleg nagyon különleges volt, finom fűszerezéssel. Sajnos, elfelejtettem fotót készíteni róla, mikor megettük, akkor jutott eszembe, de az elégedett képünket látva, el kell hinnetek, finom volt.

Azért, kicsit eljátszottuk a sofőrrel, hogy nem volt az igazi, másra számítottunk – de, amikor láttuk a meghökkenést az arcán, gyorsan megnyugtattuk, hogy minden ok, nagyon finom volt!

Ebéd után jól esik egy kis séta és erre a legalkalmasabb Mauritius egyik híres botanikus kertje, Pamplemousse ((ejtsd: pamplmusz) botanikus kert, ez volt a következő állomásunk. Ez a világ harmadik legrégebbi botanikus kertje, még a 18. században létesítették. Nemzetközi virágkollekcióval büszkélkedhet, s legszebb kincsei közé tartozik az óriás amazonasi vízililiom és a 85 pálmafajtája közt az indiai üstököspálma – e rendkívüli növény életében csak egyszer virágzik, 60 éves korában, de akkor hatalmas virágzatot fejleszt, amely a legnagyobb a növényvilágban, összesen mintegy 10 millió virággal. Majd egy év múlva akár 2 tonnányi termést is hozhat, ez azonban az utolsó tartalékait is felhasználja, s így, miután beértek a termései, a pálma elpusztul.

Egy óra alatt nem lehet mindent megnézni, de azért igyekeztünk. Az alábbi kis  montázsban kaptok ebből ízelítőt.

Ezután, irány a kikötő – gondoltuk mi. A vezetőnk viszont ragaszkodott hozzá, hogy még adjunk neki fél órát, mert szeretne mutatni valamit. Nagyon gyorsan bejutottunk a városba, ahol szinte alig találkoztunk autóval, köszönhetően az ünnepnek. Először a lóversenypálya mellett mentünk el, amiről megtudtuk, hogy a világ második legrégebbi ( az angol Ascot-i után), és bár a foci is egyre népszerűbb itt is, de az igazi népünnepély, az a lóverseny.

A bal oldali épületekben is lelátók vannak, akik pedig a kerítés mellől szeretnék nézni a versenyt, megtehetik, nem zavarnak senkit…

Mint látható, gyönyörű környezetben van a pálya. Innen autóval felkapaszkodtunk a hegytetőre, s közben árulta el a vezetőnk, hogy azért ragaszkodott ehhez most, mert hétköznaponként és „rendes” hétvégéken óriási tumultus van a keskeny hegyre vezető úton, szinte képtelenség felmenni autóval.

Innen körben belátható a város, s bár az erőd most nem volt nyitva, a bejárat mellett át lehetett menni a másik oldalra is, és ott is meg tudtuk nézni a város másik felét is, ami a lakók alapján is két nagy részre oszlik: a lóversenypálya felé eső részen laknak a kínaiak, míg a szemközti oldalon a muszlimok…

Innen láthattuk a hajónkat is, amely már türelmesen várt ránk a távolban.

Rövid fotózkodás, körbejárás után, aztán elindultunk a kikötőbe, ahova kb. 15 perc autókázás és a kikötő bejáratánál pár perc várakozás, ellenőrzés után végre megérkeztünk. A már előre felcimkézett csomagokat a taxisunk gyorsan leadta és mi is pár perc alatt már fent is voltunk a fedélzeten.

Este 21 órakor indul a hajó, egy olyan útvonalon, ami már régóta dédelgetett álmom:

Mauritius – Seychelle szigetek (3 nap) – Madagaszkár (3 kikötő) – Reunion  – Mauritius (2 nap) és lesz 4  tengeri napunk