Victoria, a világ legkisebb fővárosa. Seychelle szigetek

2019. 01. 08

Két, tengeren töltött nap után reggel 6 óra után megérkeztünk a Seychelle szigetekhez. Ahogy egyre közelebb kerültünk, úgy rajzolódott ki a fősziget, Mahe, ahol az ország fővárosa, Victoria is fekszik. Itt kötünk ki.

Ez a leghosszabb szakasz, amit utunk során egyszerre megteszünk, hiszen Mauritiusból hajózva, ez az első kikötőnk. A szigetcsoportot földrajzilag, két részre osztják. A belső és külső szigetek csoportjára, ez összesen 115 szigetet jelent. A belső szigetek gránitképződmények és Mahétól legfeljebb 80 km távolságban lehetnek. Az ennél nagyobb távolságra lévő szigetek tartoznak a külső szigetekhez, ezekhez már körülményesebb eljutni.

Nagy részük lakatlan, a fő sziget, Mahe a legnépesebb, Az ország lakosságának 90%-a, mintegy 72.000 ember él itt, képviselve a Seychelle-szigetek színes etnikai elegyét. Ebből kb. 24.000 ember él a fővárosban, Victoriában, ezzel ez a város (falu?) a világ legkisebb fővárosa!

Nevét Viktória királynő után kapta, az utcákon mindenfelé hallani angol, francia és kreol nyelvet, mely az eredeti francia koloniális időkre, valamint a Napóleoni háborúk idején, a területet megszerzett angol gyarmatosításra vezethetők vissza.

Mivel 2 éjszakát, két és fél napot töltünk itt, úgy döntöttünk, hogy autót bérelünk, és azzal járjuk körbe a szigetet, amely 28 km hosszú és 8 km széles. Az autót már otthonról lefoglaltuk, így a kikötő melletti parkolóban már várt ránk, pár perc papírmunka után, át is vehettük, és már indulhattunk is, igaz megfontoltan, óvatosan, hiszen itt baloldali közlekedés van. Ez különösen a körforgalmaknál “necces”, na ott, hírtelen, nagyon el lehet veszíteni a fonalat, hogy akkor ki merről jön, ki hova megy…

Úgy döntöttünk, hogy először megnézzük a sziget túloldalán lévő, legnépszerűbb strandot a Beau Vallon-t (ejtsd: boválon). Ehhez, a sziget közepén húzódó hegyen kellett keresztül menni, kb. 7-8 km. Azt olvastuk, hogy ez a legkedveltebb beach  Mahe-n, mind a helyiek, mind a turisták körében. A környéken sok a vízisport lehetőség, és a családok is nagyon szeretik, mert a vízben nincsenek sziklák, korallok vagy áramlatok, és szeles időjárás esetén is aránylag nyugodt a víz. Mahé szigeten az apály miatt gyakran nem lehet bármikor a tengerbe fürödni. Beau Vallon hosszan elnyúló strandján szinte mindig lehet fürödni és ez nagy előnye. A parkolóból a part felé sétálva ez a gyümölcsöspult fogadott bennünket.

A környéken vannak éttermek, és mindenféle sport programra is lehetőség van befizetni. A mi első utunk is az étterembe vezetett, na, nem enni, hanem kávézni, majd csináltunk néhány fotót.

Aztán tovább mentünk innen, észak felé, ahol kinéztünk egy helyet, ahol jól lehet sznorkelingezni is. Én is olvastam róla, de ahogy leszálltunk a hajóról, volt egy utazási információs pavilon, és ott is ajánlották ezt a partot. Egyébként, csak ezen a kis szigeten, több, mint 60 homokos beach van! Kb. 6 km-t autóztunk észak felé a parton, amikor megérkeztünk Glacis nevezetű tengerpartra.

Ekkor már nagyon vágytunk a hűsítő habokra, így felszerelkezve a sznorkelinges maszkunkkal mentünk be a nagyon kellemes vízbe. Alig távolodtunk el a parttól, a vízben fekvő, hatalmas szikla mellett már egymás után úszkáltak a halak.

Mint látható a fotókon, nem volt zsúfoltság, rajtunk kívül egy fiatal pár és két 10 év körüli helyi fiú volt csak a strandon.

A két fiatal srác, majmot meghazudtoló könnyedséggel mászott egy hatalmas szikla tetejére, egy szikláról lógó kötél segítségével és a szikla tetejéről ugráltak a vízbe. Na, gondoltam, én is megpróbálok  felmászni valameddig, hát eddig jutottam… 😊

Megint bebizonyosodott, semmi nem olyan könnyű, mint aminek látszik.

A másik okosság: Gyakorlat teszi a mestert! 🙂

Miután kiúszkáltuk magunkat, meg így dél környéke révén, nagyon sütött a nap, gondoltuk, felmegyünk a hegyekbe…

Autóval indultunk vissza, keresztül a hegyen, csak mielőtt visszaértünk volna Victoriába, fordultunk dél felé, a hegy oldalában kanyargó úton. A Sans Soucis ormon túl, egy autóval is jól megközelíthető ( a parkolótól kb. 400 méter gyaloglás) a  Venn’s Town, vagy más néven – a többi használt név közül –, a Mission Lodge, az egyik legcsodálatosabb panorámát kínálja Mahe nyugati oldalára. Az eredetileg bentlakásos iskolát 1876-ban hozták létre a felszabadított rabszolgák gyerekei részére, de ma már csak a maradványai láthatóak. A világörökség része. Mindez, olyan 700 méteres tengerszint feletti magasságon fekszik.

A parkolótól a kilátóig, ismerkedhetünk az utat szegélyező fákkal. Nagyon szépen, fatörzset utánzó oszlopokon vannak a jelölések. Szinte mindet lefotóztam, ebből mutatok most kettőt.

A többiek már rég a kilátóban voltak, mikor én „befordultam a célegyenesbe”, és ami onnan a szemem elé tárult, már sejtette, hogy nagyszerű kilátásban van része annak, aki eljön ide.

Mint látható, II. Erzsébet avatta fel a kilátót 1972. március 20-án, délután (miután délelőtt felavatta a nemzetközi repülőteret). Őt teával is megvendégelték – ez nálunk kimaradt. 😊 😊 😊

Mondanom sem kell, hogy rengeteget fotóztunk, mindig találtunk még egy olyan látószöget, ami „kihagyhatatlan” volt. Nagyon nehéz volt kiválasztanom, hogy mit mutassak meg, hogy ne legyen unalmas, végül az alábbiaknál döntöttem.

A madár azért került fel, mert olyan csiviteléssel kiabált mellettünk, mint aki azt mondja: Én is itt vagyok! Engem is vegyen már észre valaki!

Ugye, megértitek, hogy elég nehezen ment a döntés, hogy vissza kellene indulni az autóhoz… De, hívnak az újabb csodák, így aztán elindultunk. A parkolóban, az autóval szemben azért megint egy kis frusztráció: Aranyos kis fehér virág nőtt, szó szerint, a sziklából, nem „csak” egy növény, ami már magában is csoda, hanem egy virágzó növény. Ezt a pimaszságot csak az érti igazán, aki szintén kertészkedik otthon. Ugye, simogatjuk, tápláljuk, óvjuk a növényeinket, virágainkat – aztán jó esetben lesznek, akik ezt meghálálják. Itt meg, még a sziklából is virágzó növény nő, nulla gondoskodás mellett! A többi út szélén, vadon nővő növényről nem is beszélve! (papagály virág, leanderek, minden fajta pálma… stb)

Nagyon jó választás volt, a nagy meleg elől menekülve, feljönni ide. Na, de kora délután lévén, elindultunk vissza a partra, hogy ott fedezzünk fel újabb helyeket.

Leérve a tengerpart melletti útra, egy újabb gyönyörű part tárult elénk: Port Glaud. Itt csak a fotó kedvéért álltunk meg, lassan be kellett látnunk, hogy mindent nem tudunk felfedezni, muszáj választanunk…

Bal oldalt látszik, a kis Petite nevű pici sziget, olyan közel a Port Glaud-i part mellett, hogy apálykor, állítólag, át lehet rá sétálni száraz lábbal, ezt most nem vártuk meg! 🙂  Port Glaud területe arról híres, hogy a régióban található összes, szám szerint 7 fajta mangrove fa megtalálható itt, menedéket nyújtva számtalan hal és egyéb állatfajnak.

Egy gyors tankolás után folytattuk az utunkat dél felé.

Következő megállónk megint egy hirtelen ötlet, bal oldalunkon, meredek sziklák, jobb oldalon pedig ismét egy fehér homokos part, s mivel találtunk egy nagyon jó kis kocsi beállót – ami nem mindig adott -, itt is megálltunk.

Így utólag, a partok közül, lehet, hogy nálam ez lenne a befutó! Nem hiába épültek luxus bungalók a hegyoldalba…

Már majdnem elértük az útvonaltervezőbe beprogramozott következő célunkat, amikor egy éttermet láttunk a tengerparton, így még itt is megálltunk. Nem bántuk meg!

Itt nem ettünk, mint utólag kiderült, ez egy rossz döntés volt, viszont nagyon jól esett egy helyi sör, amivel tudtuk szomjunkat oltani. Ráadásul végre volt wifi, így 2 nap után haza tudtunk szólni, hogy minden rendben velünk. Bár, ahogy a lányom mondta, miután utána nézett, hogy nem süllyedt el semmi, nem támadtak meg kalózok senkit, így gondolták, hogy jól vagyunk… 😊

Lassan délután 4 felé járt az idő, amikor megérkeztünk Baie Lazare öbölbe.

Már a térkép is azt mutatta, hogy itt is van egy étterem, ahol végre ehetünk valamit.

Ahogy leültünk, a mellettünk lévő asztalnál megszólaltak magyarul, hogy ők 1 óra 15 perc után kapták meg az ételüket.

Ezért, elővigyázatosan a rendelés felvételnél kérdeztük, hogy gyorsan megkapjuk-e az ételt. A kislány közölte, hogy csak 1 asztal rendelése van előttünk.

Így utólag, tényleg nem mondta azt, hogy IGEN!

Gyorsan mindenkinek salátát kértünk grillezett rákkal, hogy még legyen időnk lemenni a partra, hiszen azért jöttünk ide, mert itt vannak víz fölé nyúló pálmafák, amely ugye, kihagyhatatlan. 😊

Kaptunk ismét 1-1 üveg sört, jól elbeszélgettünk a magyar párral, az idő közben telt. Aztán a pár is elment és kaja sehol… A lényeg, hogy 1 óra várakozás után feladtuk. Nagyon jól tettük, mert így éppen volt még időnk fotózkodni a parton, mielőtt elkezdett esni az eső, ami a trópusokon menetrendszerű.

A csöpögő eső ellenére még egy tengerpartot célba vettünk, ha már itt van a szomszédban, mégpedig Anse Soleil-t. A délnyugati részen futó partszakasz a sznorkelezők paradicsoma. Nehezen megközelíthető, de megéri a fáradságot. Széles a parti sáv, melyet fák szegélyeznek, árnyékot adva a déli napsütés ellen. Egy kis kávézó működik itt, ahol hideg italokat, snack-eket és kitűnő tengeri herkentyűket vásárolhatunk – olvashattuk a leírásban, de, mire mi odaértünk, már minden zárva volt. Anse Soleil arról híres, hogy a sötétben világító halak és élőlények egyedi élményt nyújtanak – persze mindez teljes sötétedés után látható :-).

Mi viszont újraterveztünk, mivel egyre nagyobb felhők gyülekeztek és már egyre jobban esett az eső. A világító halakra még legalább másfél órát kellett volna várni, így aztán úgy döntöttünk, elindulunk haza (lsd. hajó), már így is bőven sötétedés után fogunk odaérni.

Nem mondom, hogy fáklyás menet volt hazafelé. Zuhogott az eső, bár annyi eszünk volt, hogy nem a rövidebb, de a hegyen át vezető úton mentünk, hanem a hosszabb, de kevésbé hegyi úton. Nagyon óvatosnak kell lenni, mert a nem túl széles – bár jó karban lévő – utaknak nincs lefutó széle. Az út két oldalán vagy függőleges szakadék van, vagy mély vízelvezető csatorna, ami lakott területen kívül nincs lefedve és sehol egy korlát!

Az egyetlen pozitívum, hogy lakott területen a 40 km/h, kívül pedig max. 65 km/h a megengedett, bár ilyen körülmények között, ha rajtam múlna, lehet, hogy ennyit sem engednék….

A lényeg, hogy szerencsésen hazaértünk és összességében egy fantasztikus napot hagytunk ismét magunk mögött!