Victoria, Seychelle, szigetek újabb másfél nap

 2019. 01. 09.

Reggel, amikor felmentünk a fedélzetre, ilyen kép tárult elénk, amitől normálisan meg is ijedhetne a turista, ha nem a trópusokon lenne…

De, már átéltük ezt párszor és az esetek nagy részében, csak rövid átmeneti ez az állapot. Így volt ez most is. Mire megreggeliztünk és szép nyugisan kisétáltunk a hajóról – 9 körül -, már ezerrel sütött a nap. Most volt idő arra is, hogy a kikötőről is csináljak néhány fotót.

Első célpontunk, Eden Island a repülőtértől nem messze található mesterségesen létrehozott luxus sziget, ahol a Seychelle-szigetek egyetlen “plaza”-ja hívogatja a shoppingolni vágyókat, elegáns kikötővel, bárokkal, éttermekkel. Pár perc alatt el is értük. Sajnos, a strandra csak az ott lakók mehettek be, ami persze érthető is, hiszen nem véletlen fizetik ki a méregdrága ingatlanok árát – cserébe kapják a saját használatú tengerpartot is.. Valamint egyedül itt van arra lehetőség arra, hogy a luxus villák és rezidenciák mellé egyben állampolgárságot is vásárolhatnak maguknak a tehetősek.

Aztán egy buszmegállóban álltunk meg… igen, tényleg, de mindjárt megértitek miért. Ami kilátszott mögüle, azt sejtette, hogy az sem egy csúnya tengerpart. Így aztán, megnéztük, meg persze fotóztunk is. A kép címe lehetne az: Tengerre néző buszmegálló  Lehet, hogy itt a várakozás is kellemesebb???

Egyébként, a sziget tömegközlekedése nagyon jó, gyakran járnak a buszok, s amelyekkel szinte mindenhová el lehet jutni, ráadásul, állítólag nagyon olcsó is.

Innen már nem volt messze Mahe sziget legészakibb pontja a TOP SOLEIL, igaz, mi eredetileg L’Ilot nevű helyet néztünk ki magunknak, de kiderült, hogy az a Top Soleil öböllel szemben lévő sziget. Viszont így találtuk meg, ezt az öblöt, amit egy meredek lejtőn vagy lépcsőn lehet megközelíteni. A másik érdekessége, hogy egy “mini dzsungelen” keresztül kell átkelni, hogy kiérjünk a partra.

A környezetnek megfelelő stílusú kis bár működik a parton, és a tengerpart itt is magáért beszél. Elég nagy hullámok voltak, ezért nem merészkedtünk a vízbe. Annál több fotót készítettünk, és igazán nem bántuk meg, hogy ide keveredtünk. Nem csak szerintünk különleges ez a kis partszakasz, hiszen míg ott voltunk, a taxisok egymás után hozták a turistákat, megmutatni nekik is.

Ekkor már nagyon szomjaztunk egy kis tengerbe mártózásra, ezért úgy döntöttünk, hogy ezt a pár kilométerre lévő, tegnap már futólag meglátogatott, legnépszerűbb strandon a Beau Vallon-on tesszük meg. Alig indultunk el, amikor a párom fékezett egyet, mert meglátott az út szélén egy kis boltot, ahol tudunk venni egy kis innivalót.

Ha ismerősnek tűnik a név, igen, jól emlékszel, ez az a hely, ahol a mögötte lévő beach-en tegnap sznorkelingeztünk..

Innen aztán már tényleg a strand felé vettük az irányt, 10-15 perc alatt már meg is érkeztünk és végre lepakoltunk egy nagy fa árnyékában.

Irány a víz! Elhihetitek, nagyon jól esett megmártózni, nem mondom, hogy a hűs habokban, mert nagyon jó, langyos a víz – akik ismernek, tudják, ha már én is ezt mondom…

Aztán kb. 1 óra múlva, szinte pillanatok alatt hatalmas felhők ereszkedtek le.  Na, ebből vagy óriási zuhé lesz, vagy semmi – mily bölcs megállapítás…

Az utóbbi történt, még csak csöpögni sem kezdett, pedig kipróbáltam volna, fürdőruhában a vízbe menekülve a trópusi zápor elől…

Na, akkor fürdés után, hogy gyüljenek a lépések is, menjünk sétálni egyet. Erre kiváló ez a part, hiszen nagyon hosszan elnyúlik. A jobb oldalon a hatalmas sziklák között átkelve, újabb meghódításra váró fehér homokos part hívogat. Természetesen itt is készült néhány fotó! 😊

Három, négy órát töltöttünk el itt, az időt nem mértük, az idő meg telik, amikor ilyen helyen van az ember és mindig van valami felfedezni való. Mondanom sem kell, a lépés is úgy gyűlik, hogy szinte észre sem veszem! Miért van ez így? Na, ez csak egy költői kérdés volt…

Megint beborult, így aztán szedelőzködtünk, hogy elinduljunk hazafelé, terv szerint útba ejtve a Botanikus kertet, ami Seychelle egyik nevezetessége. Már biztosan tudjátok, az egész út 8 km körül van a hajóig, de mielőtt lemegyünk a kikötőbe, útba esik ez a kert.

Kb. 15 perc után már be is álltunk a parkolóba. Ahogy jöttünk, már az úton is elkezdett csöpögni az eső, de szinte végszóra, a parkolóban ránk zúdult egy trópusi zápor. Vártunk kicsit, hátha lecsendesedik vagy eláll, de hát nem lehet mindig nekünk sem szerencsénk. Mátyás király után szabadon, voltunk is meg nem is a Botanikus kertben. Azért leírom, amit a hajón tartott tájékoztatóban hallottam és amiért mindenképpen szerettünk volna bemenni.

Itt látható egy példány,abból a különleges növényből, amely a Seychelle szigetek jelképe is lett, ez a tengeri kókusz (coco-de-mer). 1768-as felfedezése előtt úgy tartották, hogy egy, a tenger fenekén rejtőző, misztikus fáról származik, mert a tengerészek sokáig csak a vízen úszkáló gyümölcsöket látták, a fát azonban nem találták. A tengeri kókusz a világ legnagyobb termését hozza, átlagban 15-30 kilóst. A fa 25-30 méter magasra nyúlik, rajta a világ legnagyobb leveleivel: átmérőjük akár 6 méter is lehet. A coco-de-mer 220 évig is él, de sokan 1000 évre becsülik némely fa élettartamát, mivel az 1768-ban Praslin szigetére (itt található a világon egyedül összefüggő coco-de mer erdő) érkező franciák csak fiatal hajtásokat találtak. A gyümölcs héja 10 cm vastag és rendkívül rossz ízű. A gyümölcs magja a legnagyobb a világon.

A gyümölcs női alsótestre, a fiú férfi nemi szervre hasonlít, ezért erotikus szuvenírként is árulják. Évente több ezer tengeri kókuszt adnak el – ma már számozott, nyilvántartásba vett – szuvenírként. A gyümölcsök 6-7 év alatt érnek be.

Nagyon sok legenda született vele kapcsolatban, az egyik népszerű: ez a tudás fájának termése, s Éva és Ádám ebbe a bizonyos gyümölcsbe haraptak, amiért kiűzték őket a Paradicsomból. Mindenesetre a tengeri kókusz ma nem ehető, talán, hogy senki más ne járhasson így,  🙂  aki meglátogatja ezt az édenkertet. Találtam egy nagyon érdekes, alapos leírást a témáról, ha érdekel:

https://www.plantarium.hu/2016/03/01/vallee-de-mai-ahol-az-oriasmagok-szuletnek/

Jól döntöttünk, hogy nem vártunk sokáig, mert az eső nem akart elállni. Viszont mire megvacsoráztunk, igen, ezért úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a városba, ha már itt vagyunk két éjszakát is, legalább nézzük meg milyen a főváros este.

Élet, az gyakorlatilag semmi, nem hiába írtam az elején, hogy főváros (falu). Viszint megtudtuk, hogy Victoria most 240 éves!

És hogy honnan tudjuk? Nézzétek!

Érdemes volt sétálnunk egy nagyot, különleges kivilágítást kapott a város gondolom az évforduló miatt is és a karácsonyi, újévi ünnepek miatt is. Csináltam videót is, az még jobban visszaadja a fényeket és a hangulatot, de sajnos, a net szörnyű, a blogomat is kínszenvedés feltölteni…

De, majd pótolom!

Már csak holnap délig leszünk itt, aztán indulunk Madagaszkár felé. Délelőttre már csak városnézést, szuvenír vásárlást tervezünk, aztán majd meglátjuk…

2019. 01. 10

A reggel úgy indult mint máskor, elég korán felébredtünk és felmentünk a felettünk lévő hátsó fedélzetre, hogy kiüljünk kávézni. Itt szembesültünk vele, hogy trópusi eső van ismét, de most valahogy nagyon szürke volt minden. Igen, jól látjátok ti is, hogy gyakorlatilag nem látszik semmi, pedig a hajó nem mozdult, ugyanott áll.

Így aztán várakozó álláspontra helyezkedtük, arról nem beszélve, hogy még bíztunk benne, hogy ez is olyan eső lesz, mint az eddigiek, amely hamarosan továbbáll. Most nem ez történt! Gyakorlatilag megállás nélkül szakadt. Fél egyre kellene mindenkinek visszajönni a fedélzetre, ezért fél 10-kor úgy döntöttünk, mi lányok, hogy elindulunk. Esőkabátunk van, meleg van, mi bajunk lehet?

Na, ezért nem szabad a fontos dolgokat a végére hagyni!

Mikor kell fotót csinálni a kikötőben, a Seychelle szigetek üdvözlő táblájával? Persze, hogy a trópusi esőben, az olyan stílusos, nem?

Tulajdonképpen azért indultunk el, hogy vegyünk valami szuvenírt és a megmaradt Seychelle-i rúpiánkat pedig vissza tudjuk váltani.

(Ja, a Seychelle-i rúpia erősebb, mint a Mauritius-i, 1 €-ért 15,50-et kaptunk, és 16,50-ért váltották vissza. Megint jó üzletet csináltunk! 🙂 🙂 🙂 – de, nem maradt sok, ne aggódjatok!)

Így aztán a központban lévő – kihagyhatatlan – piacon kezdtünk. Ez egy nyüzsgő és rendkívül színes hely. Rengeteg féle frissen fogott hal, a legkülönbözőbb egzotikus gyümölcsök és zöldségek várják a vásárlókat. Rengeteg szuvenírt is találunk a piacon, helyi, kézzel készített termékeket, mint például kókuszolajat tartalmazó szappanokat, ízlésesen raffiába csomagolva vagy éppen kókuszhéjból, helyi kagylókból formált ékszereket. Természetesen találhatunk itt sokféle fűszert is, friss vanília rudakat, vanília esszenciát, fahéjat, különböző egzotikus fűszereket, friss, helyi kókuszolaj is. A piac Sir Selwyn-Clarke-ról kapta a nevét, aki egy előkelő angol orvos volt, aki az I. és a II. világháborúban is szolgált, majd hazatérése után nevezték ki a Seychelle-szigetek kormányzójává.

Amikor kijöttünk a piacról – és nem azért, mert olyan sokáig voltunk bent -, már nem esett, ezért tettünk egy kört a városban, úgyis az volt a terv, hogy ezen a délelőttön nézzük meg azt a pár nevezetességet, amit érdemes. A következő sarkon magasodik az  Arul Mihu Navasakthi Vinayagar hindu templom, az egyetlen hindu emlékhely a szigeteken

Aztán bekukkantottam a katolikus templomba is, ez a A St Paul’s Cathedral, melynek helyén állt eredetileg a Seychelle-szigetek első temploma. Ezt azonban 1862-ben egy ciklon lerombolta (pedig azt olvastam, hogy ez a terület teljesen ciklon, tornádó mentes, ezek szerint itt is vannak kivételek), s az évek során számtalanszor átépítették, felújították, legutóbb 2004-ben.  A panoráma fotó egészen jól sikerült, nem? 😊

A végére hagytam a város legnevezetesebb jelképét, ez a  A Victoria óratorony, kreol nyelven „Lorloz”, a Seychelle-szigetek egyik legjelentősebb emlékműve, gyakorlatilag az apró főváros jelképe. Az 1903-ban felállított, majd 1999-ben felújított óratorony az 1897-ben elhelyezett londoni Victoria megállónál lévő óra másolata. A hajón tartott tájékoztatón felhívták a figyelmet, hogy nem szabad rajta viccelődni, élcelődni, leszólni – egyébként tényleg olyan, mint egy miniatűr másolat -, mert a helyiek nagyon büszkék rá és nagy sértésnek veszik. Igazi találkahely, hiszen minden út ide vezet, ezt mindenki ismeri.

Stílusosan, ezzel az esti felvétellel búcsúzunk a várostól. Ezzel véget is ért a túránk, siettünk vissza a hajóra. A kikötőben is volt egy mini piac, most nagyon jól ment az üzlet, mert nagyon sokan – az idő miatt – csak idáig merészkedtek le.

Aztán eljött a búcsú pillanata, már mindenki a fedélzeten, eloldozzák a hatalmas rögzítő köteleket és lassan kezdünk távolodni a mólótól, egy zenekar pedig zeneszóval engedte útjára a hajónkat. Itt is készítettem videót, majd később – amikor lesz „rendes” netem azt is feltöltöm.

Lassan kinavigáltunk az öbölből, hogy másfél nap tengeri út után kiköthessünk első Madagaszkári állomásunkon, az álomszigetnek nevezett Nosy Be-n.