Auckland 4. nap – Új Zéland

2012.02.17. péntek (utolsó napunk Auckland-ben)

Reggel a szokásos rutin, 10-re a hajóállomáson kellett lennünk, ami már minden izgalom nélkül, simán ment. Az első cél Devonport, ami a kikötővel szemben, 15 perc hajóval, mi a Torpedó kikötőben kötöttünk ki. Először kikötő mellett lévő dombra másztunk fel, reggeli tornaként, közel sem volt olyan magas, mint tegnap a Rogitoto vulkán, de innen is fantasztikus kilátás nyílt a városra.

Hasat be! Máris készülhet a fotó! Hát nem gyönyörű? És úgy néz ki az idővel megint szerencsénk van!

Mivel itt is csak 2 óránk van, elindultunk Devonport központja felé (15 – 20 perc séta), az úton a „millió  (NZD) dolláros” házak. Auckland egyik legdrágább környéke.

Aztán elértük a hangulatos kis belvárost, ahol nyüzsgő élet folyik, kedvelt turista célpont.

Mivel közeledett az ebédidő (a hajón a rendszeres étkezés eredményeként, nagy pontossággal jelzett a gyomrunk), kaja után néztünk és találtunk egy „Fish and Chips” üzletet, ahol életem egyik legfinomabb halát és sült krumpliját ettünk. Most is nyeltem egy nagyot!

Aztán a szokásos kávé és a drágám újra kész arra, hogy órákig türelmesen folytassuk felfedező utunkat. Itt is nagyon aranyos kis üzleteket találtam, sajnos a képek azért nem adják vissza annyira a hely hangulatát, de higgyetek nekem. Nagyon kellemes volt!

Az utolsó képen egy számomra ismeretlen érdekes növény.. Aztán indultunk vissza a kikötőbe, hogy folytassuk utunkat a következő szigetre.

Időben megérkeztünk, felszálltunk a hajóra és már a következő szigeten is találtuk magunkat. Na, nem teleportáltak bennünket, azért ez a valóságban közel 1 órát vett igénybe.

Ez Motuihe szigete, amely az aucklandiek egyik kedvelt fürdőhelye, hiszen nagyszerű homokos tengerpartja van, ez is – talán nem meglepő – természetvédelmi terület, gazdag élővilággal, a kiwi madár védett helye. Na, talán itt látok én is élőben! – gondoltam.

De csak sirályokat, Oyster catchers (kagyló-fogó madár, szabad fordításban, nevét onnan kapta, hogy a kagylókkal táplálkozik, amelyet hosszú csőrével talál meg és nyit ki a vízben), és a táblát találtam, hogy itt élnek a kiwi madarak. Otthon – a szállásunkon – aztán fény derült a dologra- nem bennem van a hiba: Kiderült, miért nem találkoztunk vele élőben. Kiwi (Apteryx genus) – A “szőrös”, bozótban totyogós, röpülni képtelen madár éjszakai életet él.

Egy a madarak agyméretével foglalkozó tudományos kutatás eredményei alapján a kiwi madárnak akkora esze van, amin csak néhány énekesmadár és papagáj tesz túl. Ugyanakkor, ennek a sok észnek a madár viselkedésében azonban szinte semmi szerep nem jut. Persze az is lehet, hogy a tudósok nem gondoltak arra, hogy akinek ennyi esze van, mint a kiwi madárnak, az már azt is tudja, hogy felesleges bohóckodni meg okosnak látszani csak azért, hogy az embert (izé, madarat) észrevegyék, és inkább csak szép csöndben szemléli a világot, ahogy azt a nagy koponyák szokták tenni.

Egy biztos, a kiwi egy ritka különleges madár, nem véletlenül kedvence oly sokaknak. Kárpótlásul, néhány kép a netről. Középen a „baby” kiwit láthatjátok.

Ez egy jó apropó arra is, hogy megemlítsem a kiwi szó egyéb vonatkozásait is. Mert kiwi ugye az ugyancsak szőrös, zöld vagy sárga bélű, tojásdad gyümölcs is, amelynek ültetvényeire mindig szívesen fogadják a lapos pénztárcájú, dolgos kedvű turistákat. És kiwi, az új-zélandi ember is. Ez a saját gúnynevük. Az angolban tehát tanácsos jelzős szerkezetként használni (kivéve az emberek esetében), ha nem akarunk mókás helyzetekbe keveredni: a zöldségesnél kiwi fruit-ot kérünk, az állatkertbe a kiwi bird megtekintése végett zarándokolunk el.

Miután mindezt tisztáztuk, lássuk a gyönyörű tengerpartot, végre egy hosszú sétát tehettünk a homokban és meglepődtünk, hogy a víz is egész kellemes meleg volt.

Itt a drágám szó szerint búcsút intett, akkor még nem tudta, hogy a kedvenc kalapjának – ugyanis otthon meg akarta szárítani, betette a szárítógépbe, elfelejtkezett róla és a kalap kicsit megfőtt, vagy sült, a lényeg, hogy összezsugorodott, és csöpögött belőle valami zsír féle. Elég humoros volt a végeredmény, de nem mertem humorizálni, muszáj volt együtt érezni, mert ez volt a drágám kedvenc kalapja – sok helyen megfordult velünk együtt. Béke poraira! Így múlik el a dicsőség, a szemetesben végezte!

Egy kis golden kiwi azért megint akadt a batyuban, ha nagyon megéheznénk és megéheztünk!

Az utolsó képen, megint a természet csodája, a fizika törvényeit meghazudtolva, oldalt a sziklafalból kinőve stabilan áll a hatalmas fa. Itt is 2-2,5 óra időnk volt, ami pillanatok alatt eltelt, s bár körben többször is hatalmas fekete felhők látszottak, a mi kis szigetünket elkerülték. Nagyon jó volt az idő, s mint láthatjátok a tömeg sem zavart bennünket. Aztán lassan elindultunk a mólóhoz, ahol két oldalt sorfalat ültek a sirályok. Mikor melléjük értünk, felröppentek, aztán mögöttünk szépen sorban visszatelepedtek. Soha nem fogom megtudni mi okból! Pedig tényleg kíváncsi lennék rá!

Kb jó 40 perc hajóút és újra a városban voltunk, gyorsan pár apró dolgot vettünk és irány haza. Most jön a kellemetlenebb dolog, pakolás, hogy reggel korán tudjunk indulni.  Kelés fél hatkor, mert 8.35-kor már repülünk is Sydney-be … Összességében várakozás felüli napokat töltöttünk ebben a nagyon szép városban és megállapítottuk, hogy ez azon helyek egyike, ahova szívesen visszatérünk egyszer…