Auckland – 2. nap

2012. 02. 15. Szerda Csodálatos esős napra ébredtünk, de egy-egy erősebb zápor után mindig úgy nézett ki, hogy na, most már derül az ég, aztán mégsem. S ez így ment délután 4 óráig. De ez azért volt, hogy végre befejezhessem a hajóút leírását, és el tudjam nektek küldeni. ☺ Intéztük a dolgainkat, válaszoltunk a levelekre, teljes munkanap volt.  Aztán az idő megkegyelmezett és gyönyörűen kisütött a nap, így aztán ismét elindultunk, most a másik irányba, lefelé a kikötő és a város centrum felé, természetesen megint gyalog, de természetesen itt is csináltam útközben képeket, most a lakástól lefele a hegyen, egészen a központig.

A Parnell Road-on végig a legkülönbözőbb kis üzletek, galériák, kávézók, művészeti kis boltok vannak. Ennyi különleges design-er üzletet még nem is láttam egy helyen. De nagyon hangulatosak a kávézók, pub-ok, fagyizók is.

Aztán lassan 35-40 perc séta után, leértünk a belvárosba.

A régi felújított épületek mellett, sok modern, új épület is van, s ami engem igazán meglepett, az a tisztaság, szervezettség, s bármerre megy az ember, látszik a jólét. Ennek következtében az emberek jókedvűek, segítőkészek, kedvesek. Rájöttem, hogy igazán nem is láttam „szegény” embert, koldusokat, akik pedig – sajnos – a nagyvárosok „természetes” velejárói.

Egy lakóépület, az egyetem egyik csupa üveg épülete, és ami mindenkinek – így a turistáknak is nagyon megkönnyíti a dolgát, a minden információt tartalmazó, buszmegállóban lévő, elektromos menetrend

Végül elértük a gyönyörű Albert parkot, s végül, mit gondoltok, mit találtunk?

Egy lakóépület, az egyetem egyik csupa üveg épülete, és ami mindenkinek – így a turistáknak is nagyon megkönnyíti a dolgát, a minden információt tartalmazó, buszmegállóban lévő, elektromos menetrend

Végül elértük a gyönyörű Albert parkot, s végül, mit gondoltok, mit találtunk?

 Hazafelé ismét a nagy parkon keresztül mentünk, amelynek közepén, a hegy tetőn áll, a városból szinte mindenhonnan látszó hatalmas épület, az Aucklandi Múzeum. Az Auckland War Memorial Museum az ország első múzeuma. 1852-ben alapították, egy kétszobás viskóban, Graftonban, de azóta szépen kinőtte magát, ebben a csodálatos épületben 1929 óta lakik. Mára a múzeum többfunkciós, nem csak a jelentős gyűjtemények és kiállítások okán, hanem itt működik három könyvtár is, valamint az épület háborús emlékműként is szolgál. A háborúkban elesettekre külön részleg emlékezik és ANZAC napon számos megemlékezés, éjjeli szolgálat zajlik itt. Igazán impozáns épület, különösen megvilágítva.

Még egy kis bevásárlás a sarki boltban, s máris hazaértünk. Szerencsére holnapra jó időt mondtak, így aztán ki akartuk használni a hátralévő két napot.