Auckland – Új Zéland

2012.02.14 – 2012.02.18.

Auckland Az aucklandi régió (ejtése: óklend) egy Új-Zéland 16 régiója közül, mely nevét a régió szívében levő legnagyobb városáról, Auckland Cityről kapta. Auckland Új-Zéland legnépesebb, amely egyben az ország gazdaságilag legvirágzóbb régiója. A repülőtérről taxival (25 NZD) nagyon hamar elértük szálláshelyünket. Ez a város Parnell negyedében volt, ami Auckland régi patinás negyede. Hangulatos, régi házak – szépen felújítva. De ez nem olyan „sima”, mint a képen látszik, a hegy tetején voltunk, s mellettünk a hatalmas Domain park. Mint már említettem valahol, Auckland Új-Zéland legnagyobb városa (NEM főváros, az Wellington), lakossága közel 1,4 millió. Érdekesség, hogy az ország lakosságának kb. egyharmada él itt és állítólag itt a legtöbb az egy főre jutó vitorlások száma a világon!

A szállásunk egy aranyos kis földszintes art-deko stílusban épült 2 szobás lakás, melynek volt egy kis zárt belső udvara. A kulcs az ajtó előtt felszerelt számzáras dobozban, melynek kódját e-mailben kaptuk meg. Miután rájöttünk, hogy a bejárati kapu gyerekzárral van felszerelve, utána már gyorsan bejutottunk a lakásba.

Rövid kipakolás után – mivel nagyon szép idő volt – elindultunk felfedezni a várost. A háziaktól már e-mailen nagyon sok hasznos információt kaptunk, így céltudatosan mentünk a Newmarket felé, amelyik egyik bevásárlóközpontja a városnak. Útközben készítettem néhány képet a hangulatos régi házakról.

A Newmarket központja a Broadway utca, úgy látszik ez szinte minden nagyvárosban megtalálható

Aztán kezdtünk éhesek lenni, szembesültünk azzal, hogy a hajóval ellentétben itt nekünk kell gondoskodni élelemről
. De ahogy ott sétáltunk, az egyik mellékutcában rábukkantunk egy kínai étteremre, ahol az volt kiírva, hogy Auckland legjobb kínai kajája ott van – aztán később, találtunk még hasonló kiírással néhány másikat is ☺. Mindenesetre 1 levest kértünk próbaképpen (seafood laksa), még szerencse, mert akkora tállal adtak, hogy ketten alig bírtuk megenni. Az íze nem a Sydney-ben megszokott volt, de azért finom volt ez is. Majd találtunk egy zöldségest és megvettük életünk első gold kiwi-jét, amit otthon jóízűen el is fogyasztottunk. Az íze? Édesebb, mint a zöld, és mintha lenne egy kis ananász „beütése”.

Aztán, úgy gondoltuk, hogy egy másik úton megyünk haza, keresztül Auckland legnagyobb parkján (Auckland Domain), de nem ám a „rendes” úton, hanem toronyiránt, mindenen keresztül, dombról le, dombra fel. Tökéletes irányba mentünk, mert nem fogjátok elhinni, „véletlenül”volt nálunk, pontosabban Rich-nél GPS, így aztán tényleg légvonalban mentünk hazafelé. Közben megtapasztaltuk az Új-zélandi változó időjárást, hiszen ez alatt az idő alatt, míg a parkban voltunk, kétszer is volt egy-egy rövid zápor. Szerencsére a hatalmas fák sűrű lombja védelmet nyújtott, bár előrelátóan otthonról hoztunk legalább 4 esőkabátot, de mind a négy a szállásunkon maradt – hogy meg ne ázzanak! De azért nagy szerencsénk volt, mert alig hogy hazaértünk, kb. 5 perc múlva szinte leszakadt az ég, akkora zuhé volt.
Aztán megint kisütött a nap, így aztán Rich elment, hogy valami kis ennivalót levadásszon – ez régen is a férfi dolga volt, nem? Szegénykémet elkapta egy zuhé, mindenén folyt a víz – sajnos kép nem készült róla. De nagyon előreszaladtam, még csak a parknál járunk, megyünk hazafelé…

Ugye, mondtam, hogy a GPS jól működött, mert sikerült jó irányba átvágni a parkon. Azért a torony is jó támpont volt, hiszen szinte mindenhonnan lehetett látni. Mikor megpillantottuk ezt a kőházat, márt tudtuk, itt vagyunk a sarkon.

Így aztán megtettük első nagy sétánkat, ami összességében több mint 5 órásra sikerült, de muszáj pótolnunk valamivel a gym-et. Otthon beüzemeltük a ketyeréket, az összes konnektorba dugtunk valamit (2 laptop, 2 tablet, 2 Iphone, 2 fényképezőgép, 1 elektromos hajnyíró, 2 mobil internet ketyere, és akkor még a 2 ausztrál mobiltelefont nem is kellett még tölteni!!!) Most, hogy így mindent leírtam, nem semmi! Persze mindenhez töltő, kábel, nemzetközi csatlakozó, elosztó – na, ennek fényében gratuláljatok, mert az egyik bőröndünk 18, a másik is csak alig 20 kg volt! Végre tudtunk beszélni, chat-elni, e-mail-ezni mindenkivel. Mikor lefeküdtünk, kiderült, hogy az ágy nagyon kényelmes volt. Több részlet máról nincs!