Tauranga - Új Zéland ⋆ Nagy Kati

Már csak 2 nap és megérkezünk Aucklandba…

De addig van még egy Tauranga megálló és egy tengeri nap. Mielőtt a mai nap eseményeit folytatnám, vissza kell kanyarodnom a tegnaphoz, hiszen este ismét egy nagyon kellemes műsor volt. A Volendam 3 tenorja énekelt szebbnél szebb dalokat, egészen jól utánozva a nagy hármast! Az egyikük különösen jó volt. Az előadás címe „Amore” volt, s ez sokat elmond a tartalomról. Szóval nagyon kellemesen telt megint az este!

Február 12 – Tauranga
BAY OF PLENTY A régió igen szerencsésnek mondhatja magát kiváló klímája és termékeny földje miatt. Az éttermek, a kávézók, az üzletek, a bevásárlóközpontok, az utcák igazi nagyvárosi hangulatot idéznek, de a nagy nyüzsgés helyett az idelátogatót igazi partvidéki miliő fogadja. A Bay of Plenty utolérhetetlen vízi élményeket kínál a víz felett és alatt. A bátrabbak úszhatnak a delfinekkel, a visszafogottabbak megfigyelhetik őket természetes környezetükben. Ezen kívül búvárkodás, halászat, víz alatti fényképezés és szörfözés is várja a látogatókat..

A környék főbb központjai:

– Tauranga, a környék legfontosabb városa – Maunganui-hegy, népszerű nyaralási célpont a szörfösöknek és a strandolóknak – Te Puke, a kiwi ültetvényeiről híres – Katikati, Új-Zéland freskó-városa (Sajnos nem én voltam a névadó és ide nem tudtunk elmenni! ) – Whakatane, a White Island-re indulók behajózási pontja (Erről később láthattok képeket)

Igazából Mounganui-ban kötöttünk ki, ami Tauranga egyik része. Itt található a hegy is, ami Rich mögött látszik. (Hadd ne írjam le még egyszer!) Keményen birkózunk a maori nyelvvel és elnevezésekkel – hol sikerül, hol nem ☺ A kikötőben a képen „mutogató” szimpatikus úriembert választottuk idegenvezetőnek (aki, mint később kiderült 1990-ben települt át Dél-Afrikából). A másik pár (Tod és Julie)), aki velünk jött, Amerikából, Michigen államból, a hölgy agrármérnök, a férfi útépítő mérnök. Ami érdekesebb, hogy az amerikai hadseregnek dolgozik, most éppen Afganisztánból jött haza szabadságra és így jöttek el pihenni. Mint Julie – a párja mondta kb. évente 3 hónapot van otthon … Erre szoktuk elsütni, hogy ez a hosszú házasság, párkapcsolat titka – de itt még nem mertünk poénkodni ezzel. Nagyon kellemes útitársak voltak, sok érdekes dolog hangzott el.

Mint utóbb kiderült, nagyon jól választottunk túrát is és idegenvezetőt is. Egy 8 órás körútra mentünk a környéken, egészen Rototua városáig, ami kb. 85 km-re volt a hajótól és a prospektusok úgy emlegetik, hogy Új-Zéland első számú idegenforgalmi célpontja. Ezt elsősorban az ott működő gejzíreknek és fortyogó iszapnak, sárnak köszönheti, de erről majd később írok, mindenesetre nagy kíváncsisággal vágtunk neki az útnak.

Rögtön indulásnál megtudtuk, hogy a part menti üdülők, házak nagyon drágák, különösen azok, amelyek olyan új technológiával épülnek, melyek hurrikán és földrengés biztosak, hiszen sajnos az egész ország ki van téve ezeknek a természeti csapásoknak. Legutóbb Christchurch-ben volt nagy földrengés 2011. februárban, ezért is nem tudtunk ott kikötni, helyette álltunk meg Napierben. Azt mondják, hogy a kikötő is olyan súlyosan sérült, hogy még mindig tart a helyreállítás. Ezért egyre nagyobb gondot fordítanak az új építkezéseknél a biztonságos technológiára.

Ahhoz képest, hogy 50-60 ezer lakosról beszélünk, hatalmas élet volt a tengerparton, rengeteg turista, kiránduló, éppen valami sport rendezvény volt. Egyébként, mint vezetőnktől megtudtuk itt az élet természetes része a sport, a túrázás, a séta – bár el kell mondjam a lehetőségeket látva, ezen nem is lehet csodálkozni. Alig 4 millió ember (Új-Zéland lakossága) Magyarországnál több mint háromszor nagyobb területen, körbevéve hatalmas érintetlen természeti csodákkal. Az első megállónk: Te Puki (ez nem megszólítás!), a kiwi termesztés központja.

Ti tudtátok, hogy van gold kiwi is nem csak az a zöld, amit mi ismerünk, hanem egy narancssárga bélű is? Hát mi nem, ez teljesen új információ volt – nem hiába mondják, hogy mindig tanul az ember! Még mindig van nekünk is mit tanulni! Ugye milyen szerény vagyok???

Ahova fel lehet menni, mi oda felmegyünk, így a kiwi tetejére is.

Egy kis kiwi útmutató, ha netán kedvet kapnátok a termesztésére – bár ehhez más éghajlatra kellene költözni. ☺ Az első képen láthatjátok, hogy először csinálnak egy építményt, amelynek a teteje vízszintesen be van drótozva, aztán ebből emelkednek ki az oszlopok, amelyekre kúpszerűen vezetik fel a drótokat. A felfelé törekvő friss hajtások először erre a kúpos hálóra futnak fel. Aztán erről leszedik őket és vízszintesen elfektetik, és színes klipszekkel fogatják a dróthálóhoz. A különböző színű klipszek a vesszők különböző életkorát jelölik. A második képen látható a teljesen „elfektetett” kiwi ültetvény. Mögötte a magas sövény a szél és hideg ellen védi a növényeket.

Aztán még megismertük a kiwi berry-t (mini kiwi), ami olyan, mint a paradicsomban a koktél paradicsom, majd egy kis kávézás után (itt láthatjátok a kis csapatunkat, én a kamera mögött, a drágám meg – mily meglepő – éppen szóval tartja a társaságot), indultunk tovább.

Láthatjátok a következő képen, hogy hol húzódik ez a zóna és hol fekszik Rotorua. Ennek a vulkanikus zónának minden jele megtalálható az úton, többször megálltunk, igen érdekes és szép út volt. A jobb oldali képet NEM én készítettem ☺. De keressétek meg rajta White Island-et, erről még lesz szó! Láthatjátok Napier-t is, ott kötöttünk ki Christchurch helyett, emlékeztek a tavalyi földrengés miatt

Jelenleg a Föld legaktívabb vulkanikus zónája a Csendes-óceáni Tűzgyűrű, mely a nagyjából magába foglalja a Csendes-óceán kontinentális határait, Tűzföldtől Indiáig, a Csendes-óceáni és Új-zélandi szigeteket. Itt jön létre a Föld földrengéseinek 90%-a, itt van a Föld vulkánjainak 75%-a. Két kép útközben. Ezen a területen 5 kisebb nagyobb tó alakult ki a vulkáni tevékenység kapcsán. A második képen jól látható az elszíneződés (kénes víz), amelyet szabályszerűen hatalmas összeget fordítva rá, elkerítettek, hogy a „tiszta” víz élővilágát megőrizzék.

Ha a vulkánkitörés szót halljuk, akkor nekünk, a Vezúv 79-es kitörése jut eszünkbe, mely maga alá temette Pompeii-t, nos Új-Zálandnak is meg van a maga Pompeii-je. A Tarawera 1886-os kitörése nem csak a világ nyolcadik csodájának kinevezett Otukapuarangi és Te Tarawera fehér és rózsaszínű teraszait temette el örökre, hanem Te Wairoa falut is lakóival együtt. Érdekességként a fák túlélték, sőt, a kerítés gyanánt földbe szúrt oszlopok is életre keltek, kihajtottak és mára 40 m magas fává cseperedtek. Az eltemetett falu (Buried village) ma hasonló turista attrakció, mint Pompeii.

Ma már csak ez az emlékmű állít emléket ennek a hatalmas vulkáni kitörésnek, a fent említett csodálatos természeti képződmények elpusztultak, ma víz borít mindent.

Következő állomásunk a „Redwoods”- hatalmas vörös fenyők erdeje, ahol bizonyítékát láttuk annak ismét, hogy a természet hogyan tud megújulni. A kidőlt fából újabb és újabb fák nőttek, előbb az „anya” fából táplálkoztak, majd gyökeret eresztettek.

Még néhány kép: Nem csoda, hogy annyit túráznak itt, erről az egyetlen helyről ennyi túraösvény indul, nagyon jól jelzett útvonalakon 1 órától 8 óra alatt megtehető utak között választhat a túrázni vágyó. Természetesen a nehézségi fokozatok is jelölve vannak. Az épületben találtuk kiállítva ezt a 98 éves fenyő törzset, majd az épület előtt ezt a „környezetbarát” – legalább is a színe alapján- , biciklit.

Innen most már a következő állomás Rototua. Régebben a Rotorua körüli terület bozótos, mocsaras vidék volt, meleg forrásokkal, gejzírekkel. Ma mezők és erdők váltogatják egymást, az új-zélandiak szívesen jönnek ide kirándulni. Rotorua városában kb. 60 ezer ember él, s évente tízszer ennyi turista keresi fel.

Érdekesség, hogy a köves talaj miatt, mivel nem tudtak sírokat ásni, ezért kőből készült sírkamrákba temették a halottakat.

Krisz miatt érdeklődtünk a vezetőnktől, hogy tud-e olyan helyet, ahol itteni ásványokat lehet venni. Erre ő, neki is van egy kis doboz ásványa, valahonnan rámaradt, de mivel őt nem érdekli szívesen ad belőle. Így kerültünk el a házához, ismerkedtünk meg feleségével, gyönyörű kertjével és bepillanthattunk egy itteni lakásba. Persze – nem azért mondom – de könnyű itt kertészkedni, fagy szinte nincs, eső rendszeresen, igazán a kertészkedés abból áll, hogy féken tartják az egyre burjánzó növényeket. Ezzel szemben – ugye Krisz? – mi mit harcolunk a természettel, évente ültetjük újra, télen próbáljuk megvédeni, amit lehet, babusgatjuk a növényeket és még így is örülünk, ha néhány növény megmarad. Nem az irigység beszél belőlem vagy mégis?

Választottunk egy szép zöld követ, eltettem a bőrönd zsebébe, ezt már biztosan hazavisszük – remélhetőleg egy darabban. Aztán irány a hot mud (forró sár), vagy én inkább úgy fordítanám fortyogó iszap. Erről is mutatok képeket, de igazán videón látványos. Megkérem az én zseni páromat, neki nem jelenthet akadályt feltenni valahova, adni egy linket nektek, hogy Ti is tudjátok élvezni.

Eszméletlen látvány a fortyogó, nagyon finom szemcsés iszap, amit természetesen itt nagy előszeretettel használnak különböző kezelésekre, pakolásra – jó esetben nem ilyen forrón ☺ Olyan a látvány, mint mikor dzsemet főz az ember és rotyog, bugyog, vagy mikor a paradicsom sűrítményt csinálja valaki – na, nem én! De ki az, aki kétségbe vonja konyhai ismereteimet?

Az európaiak érkezése előtt az arava törzs (egy maori törzs) élt itt évszázadokon át. Az arava törzs a maori háborúban a briteket támogatta, aminek következtében később más törzsekkel is harcba keveredtek. Az európaiak számára ez a vidék a meleg gyógyforrások miatt volt értékes. 1880-ban Új-Zéland kormánya megegyezett az aravákkal, hogy a Rotoruai-tó partján üdülőhelyet hoznak létre. A fürdő máig a város magvát képezi.

Régen az alább látható épület volt a fürdő, hogy miért nem ezt tartották meg, hiszen gyönyörű, egyedi épület.

Egyben az épület előtti park a település központi rendezvény helye, ott jártunkor is egy vásár volt, rengeteg kézműves mesterrel, legkülönbözőbb, és néha meghökkentő alkotással.

Aztán még utolsó programként egy „kővágó” (stone cut) helyre mentünk be, ahol az ausztrál jade (pounamu – maori nyelven) feldolgozását mutatták meg. Krisztián unokám kedvéért erről is kicsit bővebben. Mi is a Jade? Először is a Jade-nek két fajtája van: ezek földtani nevei a Jade és a Nefrit. A Nefrit általános neve a Zöld kő vagy maori nyelven a Pounamu. A Jade-t először Kína északi részén találtak a burmai határ közelében. A Nefrit lelőhelyei Új-Zéland, Ausztrália, Kanada, Oroszország és még néhány kisebb szerte a világon. A jade nátrium és aluminuim szilikát, a nefrit kalcium és magnézium szilikát. Na ne gondoljátok, hogy ilyen okos vagyok, ezt egy helyi honlapról fordítottam. Ez a gyár az egyik legnagyobb Új-Zélandon és fő területük: maori motívumok készítése ebből a zöld színű kőből (ásványból?).

Mi is találtunk egyet, ekkorát még nem láttam előtte és egy gyönyörű kőfaragás, sajnos a kép nem adja vissza az igazi szépségét, de használjátok a képzelőerőtöket!

És itt fejeződött be látogatásunk erre a mesebeli vidékre. Hazafele élveztük az utat és Tod elbeszélését, hogyan mérik fel a helyszíneket a háborús területeken, hogyan tervezik meg az utat, hogyan biztosítják őket. Nagyon élvezetesen adta elő, szinte ott érezte magát az ember. Érdekes volt összetenni azt, amit a hírekben hallunk és egy személyes beszámolót. Hazafelé még megálltunk egy McDonald’s-nál, mert, hogy ott van free wifi, onnan küldte el Rich az előző beszámolómat, én írtam pár sort a vezetőnk emlékkönyvébe, ahol mi voltunk az elsők, akik Magyarországról jöttek. Sajnos ezért semmi engedményt nem kaptunk , viszont az úton kis snack-kel és helyi sörrel kedveskedett nekünk, az út végén pedig egy üveg borral köszönte meg, hogy őt választottuk. Ismét követnivaló hozzáállás!
Még átfutottam a hírkeresőn, hogy mik a hírek otthon – nem biztos, hogy kellett volna! S akkor jelent meg friss hírként, hogy meghalt Whitney Houston. Mondtam is rögtön Julie-nak, s nagyon megdöbbent és sajnálta. Rögtön elmesélte, hogy mikor az énekesnő a csúcson volt, volt egy koncertjén és élete egyik legnagyobb élménye volt! Hát olyan sem lesz már többé. Visszatérve „haza”, a szokásos rutin: vacsora, kávézás, kis séta, esti műsor – ja és aznap volt egy laza nyári parti a medencénél.

Az ágyra tett csokival, a másnapi programmal és ezzel az édes majommal kívántak nekünk jó éjszakát.