Sydney – Kirribilli Ausztrália

2012. február 18 –  szombat

Sydney  felülről

 Egy „sima” repülőút után lassan leszálláshoz készülődtünk. A repülőutat kihasználva, próbáltam utolérni magam az úti beszámolókban, így aztán nagyon hamar eltelt az a 3 óra, amit a 2163 km megtétele igényelt.

Nagyon szép tiszta időnk volt, és egyszer csak feltűnt a part, nem akartam hinni a szememnek, olyan gyönyörű volt fentről Sydney. Párszor már jártam itt, de vagy nem ablaknál ültem, vagy felhős idő volt… Mint később kiderült, ráadásul köröztünk egy nagyot a város felett, mert előző éjjel „naptornádó” volt, olyan elektromos vihar, hogy egy csomó gép Ázsiából nem tudott felszállni, így délelőtt – amikor mi is érkeztünk – feltorlódtak a gépek. A lényeg, hogy minden körülmény olyan kedvező volt számomra, hogy nagyon szép felvételeket tudtam csinálni. Alig tudok válogatni, egyiket sincs nagyon szívem kihagyni, de muszáj!

A jobboldali képen, az a nagy homokos tengerpart, az Bondi. Lányok, emlékeztek? Azon a partszakaszon mentünk végig, amikor végigjártuk a keleti tengerpartot.

Itt meg, a képeken a Parramatta folyó, amelyen hajón is el lehet jutni az FLP lerakatába.

Ez a két kép meg arra bizonyíték, hogy milyen képeket lehet csinálni zoom-olva a repülőgépről. Maresz, Márti, milyen szuper kis gépünk van, nem?

Elhiszitek, hogy nem bántam volna, ha még körözünk párat? De leszálltunk. Annál is inkább, mint, ahogy a párom szokta mondani:

• Nyugi, olyan még nem volt, hogy a gép fent maradt volna!

Az útlevél vizsgálat

Aztán lent jött egy kisebb hideg zuhany, mint mondtam sok gép torlódott, nos ez meg is látszott az útlevél vizsgálatnál, én még ennyi embert, ilyen hosszú oda-vissza kanyargó sort régen láttam. Talán Amerikában, a szeptember 11 események után.

Végül úgy döntöttünk, hogy Rich kimegy az ausztrál útlevelével (nekik külön sor volt), összeszedi a csomagot, telefonál mindenkinek (Thomasnak, aki értünk jött, és Kay-nek, akinek a lakásába megyünk, és elvileg ott vár bennünket.) S mire ezeket elintézi, talán én is kijutok.

A rengeteg ember ellenére, kb. 40 perc után átjutottam az útlevél ellenőrzésen, s mivel a csomagoknál (a millió ember között) nem láttam Richet, elindultam kifele a vámon keresztül. Óriási szerencsém volt, ugyanis a 2 sor beletorkollt egy ellenőrzésbe, ahol egy úriember irányította az embereket az 1-8 kapu valamelyikébe. Rám nézett és mondta 8-as kapu. Mint később kiderült, ez volt az egyetlen sor, ahol simán átsétálhattam (zöld folyosó), a többin hatalmas torlódások, mivel az összes csomagot átvilágították, sokat szúrópróbaszerűen kibontattak… Azt hiszem már írtam, hogy Ausztráliában is nagyon szigorú előírások vannak, semmilyen élelmiszert, gyümölcsöt, magvakat nem szabad behozni – s ezt komolyan ellenőrzik.

Tehát, kimentem, s ekkor jött az SMS Richtől, hogy hol vagyok – én már az érkezési terminálon kívül.

Ő meg még bent, rám várt – s nem volt boldog a hangja!:-)

De minden jó, ha a vége jó, ő is szerencsés volt, őt is a 8-as kapuba irányították, tehát a negyedóra múlva már jött is.

Mondtam is neki: Meglepetés! Gondoltad, hogy várni fog valaki?

A lakhelyünk

Pár perc és megérkezett Thomas is, aki átfuvarozott bennünket észak Sydney-be, pontosabban Kirribilli városrészbe. Képekről már láttuk a lakást, de élőben, nem is a lakás, hanem a kilátás, lélegzetelállító.

A lakás egy 1 hálószobás kis lakás, a 6. emeleten, egy kis erkéllyel. (57 Upper Pitt Street, Kirribilli)

És itt jön a lényeg, kilátás az étkezőből és az erkélyről.

Ugye nem csodálkoztok, hogy az első nap szinte állandóan kezemben volt a fényképezőgép, rengeteg képet csináltam, aminek nagy részét aztán kiselejteztem, de nehezen telik be az ember ezzel a látvánnyal.

Kicsit berendezkedtünk, ismerkedtünk a lakóhelyünkkel, Rich csinált egy finom salátát és vártuk Zsuzsáékat.

Aztán megérkezett Zsuzsa és Thomas egy üveg borral és rengeteg finomsággal, hogy megünnepeljük az érkezésünket. Beszélgettünk egy jót, s észre sem vettük, s már 11 óra is elmúlt, s teljesen besötétedett.

Erre szokta mondani az ember, ennél ne legyen soha rosszabb napunk. Ráadásul valakik ünnepeltek az öbölben valamit, s egy jó 10 percig tartó látványos tűzijátékot is láthattunk, mint mondtuk a megérkezésünk tiszteletére.

És már el is telt az első napunk Sydney-ben.