St. Thomas, Virgin szigetek

Az Atlanti-óceán és a Karib-tenger találkozásánál, a Karib-tengerből emelkednek ki a vulkáni eredetű karib szigetek. 4000 km hosszan elnyúló ívet alkotnak az észak-amerikai Floridától a dél-amerikai kontinensig.

A keleti szigetek függetlenségük elnyeréséig angol fennhatóságú gyarmatok voltak, ezért nevük Brit Virgin-szigetek (BVI). Legnagyobb tagja Tortola, Tőlük nyugatra a dánoktól vásárolta meg az Egyesült Államok azt a pár szigetet, amelyek ma az Amerikai Virgin-szigetek (US Virgin): St.John, St.Thomas és St.Croix a legnagyobbak. A Virgin szigetek legnyugatibb tagjai, Culebra és Vieques a Spanyol Virgin-szigeteket (Spanish Virgin) alkotják. A Virgin szigetek mindegyikén az USA dollár a hivatalos fizetőeszköz.

A Karib-térséget állandó időjárás jellemzi: forró nyár, meleg tél, magas páratartalom. A levegő hőmérséklete egész évben egyenletesen 25-30°C fok közötti, a tengervízé átlag 27°C fok. A legtöbb eső május és november között esik.  Decembertől áprilisig tartó időszak a száraz évszak.

Az Amerikai Virgin szigetek

Az Amerikai Virgin-szigetek (US Virgin) a gyarmati időszakban Dániához tartoztak. Az Egyesült Államok 1917-ben Dániától megvásárolta a szigeteket. Azóta a szigetlakók az USA állampolgárai.  Az Amerikai Virgin-szigetek négy fő és sok kisebb szigetből áll. A nagyobb szigetek: St. Thomas, St. John, St. Croix és a Water Island.

St.Thomas 22 x 5 km hosszú sziget. A sziget fővárosa Charlotte Amalie. A város Sarolta Amália dán hercegnőről kapta a nevét. Régen kalóztámaszpont volt itt. Itt található az amerikai kontinens második legrégebbi zsinagógája. Charlotte Amalie, St.Thomas fővárosa tele van emberekkel: 50 ezren lakják a szigetet és 10 ezer turistát ont ki magából az a 4-5 luxus óceánjáró, amely alkalmanként a partjaihoz érkezik. Két nagy kikötője van, mi most a várostól távolabb eső Crown Bay-en kötöttünk ki.

St.Thomas legkedveltebb strandja, a 2 mérföldre benyúló öbölben található, sekély Magens Bay. Mivel itt már jártunk, most azt terveztük, hogy besétálunk a városba, szétnézünk egy kicsit, majd átmegyünk taxival a sziget túloldalán lévő Coki Beach-re, ahol állítólag szép korallok  is vannak… Ezek az indulás pillanatai, ahogy leszálltunk a hajóról…

Séta a kikötőben

Ahogy sétáltunk a kövekkel kirakott part mellett, azt láttuk, hogy sokan meredten bámulnak a sziklákra – míg észre nem vettük, hogy a kövek színébe beleolvadva leguánok napoznak. Meg kell hogy mondjam, bár békésen feküdtek, némelyik mozdult néha, én azért tartottam a távolságot, mert akkorák voltak…

Egy kis séta után, picit tanakodtunk, hogy valóban gyalog akarunk-e menni, hiszen elég párás volt a levegő, tűzött a nap – ezt nem panaszképp mondom -, és itt volt a tábla, hogy a város 2 mérföld távolságra van, ami közel 3,6 km.

Aztán, csak a séta mellett döntöttünk, egyrészt, így bőven teljesítem a 10.000 lépést, ami napi célnak van kitűzve, illetve így látunk legtöbbet.

Gyalog az óvárosba

A következő képek az úton készültek, ami gyakorlatilag párhuzamosan haladt az öböl partjával… Az első, rögtön számomra újdonság volt. Egy temető volt a túloldalon, de először nem volt egyértelmű számunkra, hogy az, csak amikor a telek végében lévő épületet megláttuk. A kerítés mellett láthatóak a föld felé épített “magasított” sírhelyek, lehet, hogy a sziklás talaj miatt nem gödörbe temetnek?

Aztán, egy színes ház falán találtam egy feliratot, ami a mi mottónk is lehetne: “Health is wealth”, Az egészség, vagyon (jólét). Lehet keresni a legjobb fordítást… angolul egyértelmű 🙂

A következő fotók is az úton készültek, lassan visszakanyarodott az út a szépen kiépített part mellé, ahonnan nagyszerű kilátás nyílt a másik kikötőre, illetve a másik oldalon az utcán végig áruikat kínáló üzletekre. Amikor ilyen – egész évben azonos klímájú – területeken járok, mindig irígykedek az állandóan virágzó, zöld növényzetre, így aztán ez sem maradhat ki a fotók közül… 🙂 Az úton lévő, gyalogosoknak szóló táblák tartják a gyalogló turistákban a lelket, hogy mikor érnek célba.

Amit az óvárosról tudni érdemes

Charlotte Amalie óvárosa 400 éves, és minden a “shopping”-ról szól, legkülönbözőbb üzletek kínálják a portékáikat. Az 1670-es években kereskedők és kalózok virágoztatták fel a települést, sokat köszönhetett Dánia semlegességének. A vámmentesen vásárolható ékszer, óra és divatáru boltok sorakoznak egymás után. Mindegyik árus megszólít, beinvitál. A luxus óceánjárók utasaiból élnek.

Mi, csak éppen hogy átmentünk a város főterén álló, sátrakból árut kínáló market-en, nem vettünk semmit! (Aztán, azóta is hallgatom, hogy mit nem kellett volna otthagyni :-))

Nem mondom, hogy nem izzadtunk meg, mire átértünk a másik kikötő közelében lévő bevásárló udvarhoz, ahol kerestünk egy helyet, ahol valami hideget lehet inni, és ahol meg tudunk pihenni egy kicsit. Nagyon sokat nem kellett keresni, ahogy bementünk a kerítésen belül, szemben ott volt egy hívogató, külső, belső asztalokat kínáló hely, a “Fat Turtle” (Kövér Teknős). Régen esett ilyen jól a jó kis szénsavas, kesernyés sör. (5 $).. 🙂

Ez a hely már közvetlen mellette van a másik, jobban kiépített kikötőnek, az előző két alkalommal, amikor itt jártunk, mindig itt kötöttünk ki, mi is. Innen lehet felvonóval felmenni a Paradise csúcsra is, ami egy 230 méter magas domb teteje, ahonnan a legszebb kilátás nyílik az öbölre és a városra. Ezt nem szabad kihagyni!

Welcome

Taxival  a Coki beach-re

Felfrissülve, elindultunk a taxihoz, hogy átmenjünk a Coki beach-re. Sokat nem kellett keresgetnünk, mert a bevásárlóudvar parkolójában volt egy taxiállomás. 9 $/fő volt a tarifa, egy női sofőrt kaptunk, aki, miután rögtön indulásnál 5 percet álltunk a dugóban (Ünnepnap volt, rengeteg turista, 3 hatalmas luxushajó), megfordult és végül egy kerülő úton, kb. 30 perc alatt átvitt bennünket a kért tengerpartra.

Mint a fotón is látszik – élveztem nagyon! A napon 30 fok körüli hőmérséklet, 27 fokos, kristálytiszta tenger víz, finom szemcsés, homokos tengerpart…

A fotón látható kupola szerű építmény a Coki World akvárium,  ettől is nagyon népszerű ez a part. Bemutatják a tenger élővilágát, de a legnagyobb attrakció, hogy itt is lehet úszni a delfinekkel.

Számunkra a nagy attrakció, a snorkelingezés – felszíni búvárkodás. 2 éve találta meg a párom azt a maszkot, amivel úgy lehet búvárkodni, hogy nem pipát teszünk a szánkba, hanem rendesen lélegezhetünk az arcunkon lévő maszkban. Természetesen hoztuk magunkkal és alig vártuk, hogy itt is élvezhessük.

Persze, ha ilyenünk már van, akkor kell egy kis vízalatti kamera, hogy meg is örökíthessük, amit a víz alatt látunk 🙂

Indulás vissza a kikötőbe

Nagyon kellemes pár órát töltöttünk el itt a parton, de lassan indulnunk kellett vissza a hajóhoz. Egy nyitott “taxi”-val vittek bennünket vissza.

Először a “szebbik” kikötőbe mentünk, mert az útitársaink onnan indultak a Princess hajóval. Mint, az előzőekben írtam, ez egy nagyon szépen kiépített, nagyszerű természeti adottságokkal rendelkező kikötő, nem véletlen, hogy a világ egyik legszebb kikötőjeként tartják számon.

Miután útitársaink kiszálltak, elindultunk a másik kikötőbe, ahol a Serenade of the Seas hajó várt ránk. Ez az út azért sokkal rövidebb ideig tartott, mint reggel, amikor gyalog sétáltunk a városba 🙂

Pár perc alatt meg is érkeztünk, miután kifizettük a fejenként 10  $ viteldíjat, elindultunk felfedezni az itt lévő kis bevásárlóudvart.

Nem fogjátok elhinni, most sem vettünk semmit! Ennek az is az oka, hogy amit szerettünk volna, az nem jött össze. Amikor az előadáson felkeltették a figyelmemet egy színváltós napszemüvegre, azt mindenképpen szerettem volna… A városban direkt nem kerestük meg a DelSol üzletet, mert a térképünkön, amit a hajón kaptunk, a kikötőben lévő üzletet ajánlották. De, most, amikor végre eljött a pillanat, kiderült, hogy az üzlet tényleg létezik, csak éppen zárva van! Na, de nem adjuk fel! Lesznek még lehetőségeink!

Vissza a hajóra

Miután ez kiderült, irány a hajó! Elköszöntünk a még mindig, szinte mozdulatlanul lustálkodó leguánoktól és “hazamentünk”. A szokásos rutin után – felfrissülés, átöltözés, vacsora -, a hátsó fedélzeten csodáltunk meg megint egy fantasztikus naplementét..

Aztán irány a kabin, ahol ma egy lógó fülű, hasaló kutyus várt bennünket, és kívánt jó éjszakát!