Tengeri nap és White Islands

Február 13. Tengeri nap

A Costa balesete ellenére, mivel nem vagyunk babonásak, frissen ébredve, jókedvűen néztem az utolsó (csak a hajón!) teljes napunk elébe. A drágám még nem, ő még nyugodtan aludt. Éppen felöltöztem, már nyitott is a gym (bocsánat a néhány angol szóért, nem nagyzolás, csak sokkal könnyebb rövidebb leírni, mint a konditermet). Elindultam felfelé, mindig, illetve ha teljesen pontos akarok lenni, nagyrészt, lépcsőn közlekedtem, ez is a testedzés része, és az elfogyasztott ételek ellensúlyozása. Szóval a harmadikon kipillantottam és nagyon közel hatalmas hegyet láttam. S már hallottam is a hangosban, hogy Új Zéland egyetlen aktív vulkánjánál vagyunk. Emlékeztek, fentebb említettem a White Island-et. Gyorsan rohanás le a kameráért, hogy le ne késsem, aztán vissza, de volt időm, mert elkezdtük megkerülni, hogy jól láthassuk, minden oldalról. Ez volt negyed hét környékén.

White Island, a világ legaktívabb 1-es szintű vulkánja. A magányos kis sziget megközelíthető hajóval és repülővel. Egyedülálló kalandot ígér az egész napos kirándulás, de minket útközben, odavittek.
Aztán elmentem tornázni, végeztem és visszafelé még mindig a vulkán körül köröztünk. Így aztán lementem a kabinba és felkeltettem az én páromat, hogy ő is lássa a csodát! Ekkor már elmúlt negyed kilenc. Visszamentünk a fedélzetre és most következtek a vulkán és a mi közös képeink.

A félreértések elkerülése végett a kávéscsésze a Rich-é. Aztán csináltam még néhány felvételt belülről, a könyvtár, internet szoba és egy kis közös leülő hely.

Ezután kicsit rendbe hoztam magam az edzés után és elindultunk reggelizni. Maresz, csak miattad ettem egy kis kedvenc szalonnát, ezt az amerikaiak nem tudják elrontani. Nagyon finom volt!

Nagyon nagy terveim voltak erre a napra, többek között, hogy befejezem a hajóúti élménybeszámolómat, hiszen egy teljes nap állt előttünk. Persze semmi nem lett a dologból, mivel volt egy csomó program, amin mindenképpen ott akartam lenni. Csak néhány: A színházteremben elbúcsúztak tőlünk a hajó alkalmazottai, mi meg jó nagy ovációval megtapsoltuk őket, elismerve és megköszönve munkájukat. Ilyenkor mindig elhangzik néhány humoros dolog, ami az utazások közben történik. A cruise director elmesélt néhány hozzá intézett kérdést: – A személyzet a hajón alszik? ☺ – Melyik lift visz a hajó elejébe? ☺ A liftben minden nap kicserélik a szőnyeget, amire mindig az aktuális nap neve van írva. Egy utas megállapítása: – Van 2 x 4 lift és 8 emelet, jó sok (64) szőnyeget kell minden nap cserélni! ☺ Ilyeneket mesélt, meg még sok hasonlót. Aztán felhívta a figyelmet, hogy mire figyeljünk az összecsomagolásnál. Többször megtörtént már, hogy mivel pizsamában pakolt az utas, az összes ruháját bepakolta a bőröndbe, azt rendje módja szerint kitette az ajtó elé, amit éjjel összegyűjtenek, elvisznek és a kiszálláskor, mint a repülőtéren, már a szárazföldön kapjuk vissza. Nos, az illetőben reggel tudatosult, hogy nincs mit felvennie… Szóltak, hogy az iratainkra is figyeljünk, nehogy becsomagoljuk, pl. útlevelet.. Figyelj, ennek még lesz jelentősége!

Aztán szétnéztem milyen kihagyhatatlan „shopping” van. Mivel utolsó nap mindig különböző ajánlatokkal bombázzák az utasokat. Bár én csak a nézegetésig jutottam el, azért csináltam pár képet. Az órákból és a bizsuból soha nem elég..
.

Aztán már megint eljött az ebéd ideje. Rengeteg finom étel ☺, de mint tudjuk szinte minden hizlal
. Ráadásul itt már az sem segít, ha lassan eszünk…

Aztán rohanás egy előadásra, ahol elmondták, hogy mit érdemes Auckland-ben megnézni, meg rengeteg hasznos tanácsot adtak. A következő képek a kivetítőről készültek, de szerintem egészen élvezhetőek lettek.

Utána belehallgattam egy előadásba, ami arról szólt, hogy hogyan aludjunk jól – Anikóra gondoltam, hátha van valami jó tippjük. Amiben lehet ráció, állítják, hogy függetlenül attól, hogy hogyan alszik az ember, a rendszerességre kell a hangsúlyt fektetni, vagyis nagyjából ugyanabban az időben kell lefeküdni és felkelni is. Persze lehetnek kivételek!

Aztán még gyorsan napoztunk egy kicsit, Rich közben rengeteget olvasott, majd ismét eljött a vacsora ideje, most ez számunkra különleges volt, mert első alkalommal mentünk az ültetős, kiszolgálós étterembe – nehogy az legyen, hogy egyszer sem voltunk ott. Nagyon különlegeset, finomakat ettünk már megint. Az esti előadás tulajdonképpen egy énekes verseny döntője volt, ahol 3 versenyző közül döntötték el, hogy ki legyen az első. Én nem vártam meg a végét, hanem lementem a kabinba pakolni. Mire Rich megjött a két bőrönd készen állt, hogy kikerüljön a folyosóra és legközelebb már csak a kikötőben vár bennünket. A beszámoló végéhez közeledve egyetlen dologról nem beszéltem még, pedig mi szinte naponta hallottunk róla, az pedig nem más mint Cook kapitány. Bármerre mentünk, mindig volt valami, ami a kapitánnyal kapcsolatos, nagyon sok helyen ő kötött ki először, így elnevezésekben, vagy emlékhelyeken felfedezhető. Sokan úgy gondolják, hogy Új-Zélandot (Ausztráliával együtt) James Cook fedezte fel. TÉVEDÉS! Mindkét esetben holland hajósok voltak az elkövetők. Új-Zéland tekintetében Abel Tasman nevéhez kötődik a felfedezés sikere, aki mindezt 1642-ben tette, tehát több mint 100 évvel Cook előtt. Ausztrália tekintetében pedig a 16. századig kell visszamenni, és az elismerés Willem Jansz-szé. Ő volt az első európai, aki partra szállt a kontinensen. De! Hogy ne vegyük el az érdemet Cook kapitánytól, 1769-ben ő tett Új-Zélandot a brit korona tulajdonává, és ő volt, aki meglepő pontossággal térképezte fel mindkét szigetet, olyannyira, hogy a térképeit a közelmúltig használták. Ausztrália tekintetében pedig ő volt, aki végighajózta a közel 2000km-es keleti partvonalat beleértve az általa elnevezett York-fokot is. Lassan nyugovóra tértünk. Én kicsit felszínesen aludtam, mivel tudtuk, hogy reggel 6 körül kötünk ki Auckland-ben, s mivel a kikötő a városközpontban van, arra gondoltam, hogy szép képeket lehetne csinálni. Így is lett, döntsétek el Ti, hogy milyenek a képek!

2012. február 14. Érkezés Ackland-be

Itt vannak a beígért képek, amiket a hajóról készítettem

Az érkező hajó Costa hajó volt, amiről természetesen mindenkinek a szerencsétlenség jut eszébe.

A fotózás után mentem a kabinba, a drágámnak vittem a kávét, és készültünk a reggelihez. Még leellenőriztem mindent … ekkor jött a megdöbbenés, ahogy elővettem a válltáskámat, akkor derült ki, hogy abban csak a Rich magyar útlevele van, tehát, amivel utazunk az nincs! Nem túl sok gondolkozás után leesett, hogy, amikor a hajón az Új-zélandi vámosok ellenőriztek bennünket, akkor a fehér kis táskám volt nálam és abban maradtak az útlevelek. Viszont a táskát becsomagoltam a bőröndbe! Pedig tegnap milyen jót szórakoztunk Rich-csel, hogy egyesek bőröndbe csomagolják az útlevelüket. Mentségemre legyen, hogy mikor csomagoltam belenéztem a táskába és láttam az útlevelet, s mivel repjegyek is voltak mellette nem csak egy útlevélnek tűnt. Mindenesetre ez a tényeken nem sokat változtatott.
Irány a Front Office, hogy mit lehet tenni. Rich közölte, nagy baj nem lehet, mert ember még hajón nem ragadt fent! Aztán hamar kiderült, hogy semmi gond, mert már nem volt újabb útlevél ellenőrzés, de azért volt pár perces kis izgalom. Ezután – már nyugodtan – megreggeliztünk és „esemény mentesen”, a tervezett időben elhagytuk a hajót. Közben csináltam megint pár képet, ahogyan ki-be rakodnak a hajóba.

A harmadik képen látható, az is ahogy az utasok megérkeznek a hajó terminál épületébe. Már írtam, hogy, Új-Zélandon nagyon szigorú előírások vannak – mint Ausztráliában szintén, semmiféle élelmiszert, húst, gyümölcsöt, magvakat, mézet nem lehet bevinni – így védekeznek a különböző betegségek, fertőzésekkel szemben. Mint tudjuk nincs is náluk egy csomó állatbetegség vagy növényi kórokozó. Hogy kiszűrjék a tiltott termékeket tartalmazó csomagokat, a beléptetésnél a kézicsomagokat egy vonal mentén le kell helyezni a földre, és azt egy aranyos kis kutya végigszaglássza. Remélem, amit talál, azt meg is kapja ajándékba! Ezen a „vizsgálaton” is túlestünk és megérkeztünk Auckland-be!