Sárga bóbitás kakadu

 2012. február 26. Vasárnap

A Sydney kikötőbe a reggeli hajó menetrendszerűen megérkezett. Most ez éppen egy Princess hajó.

Na, ma tényleg szabadnapot veszünk ki. Kicsit felhős az ég, de kellemes a hőmérséklet, ennek ellenére ma nem megyünk sehova. 🙂

Így aztán, aki a mai napi városnéző túránkra vár, az most csalódni fog, de azért remélem, mégsem bánja meg senki, ha mégis végigolvassa ezt a beszámolómat is.

Jó háziasszonyhoz méltóan :-), mosok, főzök, takarítok. Na, mindezt nem csináltam, de utolértem magam az úti beszámoló írásában. Ezalatt viszont Rich nagyon finom ebédet csinált.

Közben kitettem pár falat magvas kenyeret az erkélyen lévő asztalra. Ezzel szeretném idecsalogatni, azt a nagy papagájt, ami minden nap itt röpköd, fehér és kb. 3 x, 4 x akkora, mint a színesek, amelyekről már csináltam fotókat.

Egyenlőre semmi siker, illetve az első adag csali kaját megették az itteni galambok. Nem rájuk vártam! Bár állítólag itt kevesebb van, mint papagáj, tehát ritkább – otthon látunk belőle eleget!

Közben egy picit változott a helyzet, ez nálunk teljesen normális, gyakran van újratervezés, mert Rich  talált valami helyet, ahol ingyen lehet pingpongozni,  és úgy döntött, hogy megnézi. Így aztán itt maradtam egyedül. Most sajnálhattok! 🙂

Nagyon rövid időnek tűnt, míg odavolt, s már csengetett is. De kiderült, hogy mindjárt 5 óra – délután, 🙂 (bár lehet, hogy nem kellett volna ezt megjegyeznem, mert nem sokan találkoztatok még vele hajnali 5-kor).

Végre beszélhettem Maresszal is pár nap után, ismét „élőben”. S közben megérkezett, amire egész nap vártam!

Iderepült a fehér papagáj, ami, mint láthatjátok meg van jelölve – figyelik.

Vagy lehet, hogy kamera van rá szerelve és minket figyelnek? Ki tudja?

 Így aztán utánanéztem, hogy pontosan miről is beszélek:  (Tomi tudom, hogy te ezt is tudod, bocsika!)

Sárga bóbitás kakadu (An: Sulphur-crested Cockatoo, latin: Cacatua galerita)

Észak-, Dél- és Délkelet-Ausztráliában, Tasmaniában, valamint a partjaik előtti szigetek némelyikén honos, valamint Indonézia és Pápua Új-Guinea területén is előfordul. Mindenekelőtt gyér, erdős vidékeken él.

Betelepítették Új-Zélandra is.

Nevét – mily meglepő – kénsárga bóbitájáról kapta.

Nappal aktív; párban vagy kis csapatokban él. Olykor nagyobb, több száz egyedből álló csapatok is kialakulhatnak. Általában a nyílt, magas fákkal körülvett terepet részesíti előnyben, de mindig víz közelben marad. Akkor ezért szeret itt lenni!

Gyorsan, kis szárnycsapásokkal repül, időnként siklórepülésre vált. Éles rikácsoló hangja van. – ezt tanúsíthatom!

Tápláléka magokból, gyökerekből, gumókból, mogyoróból, különböző rovarokból, valamint ezek lárváiból tevődik össze. A gabonatáblákon okozott károk miatt ezt a fajt is üldözik a farmerek.

Fogságban 50 év felett is élhetnek, de a rekordot egy 82 éves kakadu tartja.

A sárgabóbitás kakadu az eukaliptuszfák odvába rakja a fészkét. Évente egyszer költ, ekkor 2, ritkán 3 tojást tojik a tojó és ezeken mindkét szülő kotlik. A költés ideje 30 napig tart. A fiatal madarak 60-70 nap után repülnek ki.

Kicsit viccesek, ahogyan mozgatják a fejüket, amikor figyelnek!

Ennyit mára…ígérem, holnap ismét útra kelünk!