2017. 06. 30. Budapest – Southampton

2017. 06.30

Repülünk Londonba

Pénteken hajnalban indult a gépünk Londonba, majd onnan transzferrel – egy magyar srác, aki 7 éve dolgozik kint Londonban – autóztunk Southamptonba.

Engem egyetlen dolog érdekelt, hogy áll a csapat pontunk, sikerül-e megcsinálni a gépkocsi ösztönző programot!? Szerencsére, eseménytelen két és fél órás autókázás után szerencsésen megérkeztünk Southamptonba, a kikötőbe. Egy kis keresgélés volt persze, mert hatalmas kikötőről beszélünk, mire megtaláltuk, hogy honnan indul a Caribbean Princess hajó, de nagyon időben érkeztünk. A beszállás nagyon flottul ment ismét – nem hiába az amerikaiak profik a nagy létszámú emberek mozgatásában, szervezésében. Ezt persze többször tapasztalhattuk már a Foreveres rendezvényeken is.

Frissítő itallal vártak bennünket, aztán, mivel online már beregisztráltunk kb. 2 perc után már kezünkben – nekem a nyakamban –  is volt a kis plasztik kártyánk, ami a következő 12 napban az egyik legfontosabb kellékünk.

Ezzel közlekedünk ki-be a hajóról, a kabinból, ez a fizetőeszközünk és természetesen ezzel tudjuk azonosítani magunkat.

A beszállásra még várni kellett, hiszen korán érkeztünk (a 17-es csoportba kerültünk, ezt kellett figyelnünk, amikor szólítottak beszálláshoz). Így, aztán leültünk a hatalmas váróterembe és itt beszéltem a csapattal, hogyan is állunk pontilag…

Gondolom, elhiszitek, egyáltalán nem voltam ráhangolódva az útra, nagyon-nagyon fókuszáltam, meg kell lennie az ösztönző programnak. Nagyon sokan írtak, kérdeztek, és folyamatosan kaptam az üzeneteket, hogy ki mennyi vásárlással járult még hozzá, hogy meglegyen!

Ezúton is hatalmas köszönet mindenkinek – csapatszellemből, összefogásból ismét KIVÁLÓRA vizsgáztunk!

Végre hajóra szállhattunk

Aztán már szólítottak is bennünket és felsétáltunk a hajóra. A bejáratnál ellenőrizték a kártyánkat, készült még egy fotó rólunk és már bent is voltunk. Itt derült ki, hogy a kabinunk a 12. emeleten van, 2 emelettel a 15. emeleti étterem alatt. Nem, nem tévedtem, nincs 13. emelet a hajón – a 12. után a 14. következik …

Aztán a szokásos rutin, mentünk ebédelni (az amerikai hajókon megszokott választékban itt sem csalódtunk), aztán mire visszamentünk a kabinba, már ott vártak az ajtó előtt a bőröndjeink – így egy gyors kipakolás következett. Gyorsan berendezkedtünk, aztán az ismét szokásos „drill”, amit most a színházteremben tartottak, olyan, mint a repülőn, indulás előtt a biztonsági szabályok ismertetése, illetve, mit kell tennünk vészhelyzet esetén – reméljük soha nem lesz rá szükség.

Utána én feltelepedtem a laptopommal az étterembe, itt volt a legerősebb a net, vártam az eredmények frissítését, „forró dróton” voltam a csapattal… Aztán végtelennek tűnő várakozás után, megjöttek a vártnál, vagy számoltnál jobb eredmények, ekkor már látszott MEGCSINÁLTUK!

Nem sokkal ez után kihajóztunk, eltűnt minden kapcsolatunk, így sokat nem tehettem vártam a reggelt, hogy a végleges eredményt láthassam hivatalosan is!